Napjainkban elterjedt az a vélemény, hogy a férfiak és nők egyenlő adottságokkal és képességekkel rendelkeznek. Tudósok, antropológusok és szociobiológusok kutatásaikkal megcáfolják ezt az állítást. A tudomány kezdi bebizonyítani, hogy egymás ellentéte a férfi és női gondolkodás. Kijelenthetjük, hogy a férfiak és nők merőben eltérnek egymástól. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán mások. A férfiak és nők folyamatosan vitatkoznak egymás véleményén, elképzelésén, hozzáállásán, valamint a másik viselkedésén. Amennyiben beismerjük, elfogadjuk ezeket a nemek közti különbségeket, úgy saját magunkat, párunkat, ellentétes nemű kollégáinkat is jobban el tudjuk fogadni, meg tudjuk érteni. Párkapcsolatainak is sikeresebbek és boldogabbak lehetnek.
De mi az alapja a férfiak és nők közti különbségeknek?
A nő és a férfi más-más evolúciós fejlődés végtermékei, s ezt a munkamegosztás kényszere hozta magával. Míg a férfi vadászott, addig a nő gyűjtögetett. A férfi megvédte a családot, a nő gyereket nevelt. Következésképpen testük és agyuk merőben másképp fejlődött. Ahogy testük megváltozott, hogy jobban alkalmazkodjék sajátos funkcióihoz, úgy változott az agyuk is. A férfiak erősebbek és magasabbak lettek a nők többségénél, és agyuk is feladatukhoz alkalmazkodva fejlődött. A nők általában elégedettek voltak, ha a férfiak távol jártak és munkájukat végezték, míg ők otthon a barlangban a tüzet táplálták, és agyuk az életük során betöltött feladatukhoz idomult.
Évmilliók során a férfi és női agyszerkezet e szerint különböző irányban fejlődött. Ma már tudjuk, hogy a két nem máshogy dolgozza fel az információt. Másképp gondolkozik. Másban hisz. Más meglátásai vannak, mást tesz első helyre és másként viselkedik.
Az 1960-as évektől fogva több, véleményét erőszakosan kinyilvánító csoportosulás is arra próbált rávenni minket, hogy tagadjuk meg biológiai örökségünket. Azt állítják, hogy kormányok, vallások és oktatási rendszerek valójában a férfiak nők elnyomására szőtt összeesküvése: összejátszanak, hogy a rendes nőket rabságban tartsák. Ha a történelmet nézzük, ez látszólag igaznak is tűnik. De azért fel kell tennünk a kérdést: ha nők és férfiak egyformák, amint ezt ezek a csoportosulások állítják, hogyan uralkodhattak a férfiak ilyen korlátlanul a világ felett? Az agyműködést feltáró tanulmányokból sok választ kaphatunk erre is. A nők és férfiak nem egyformák. Esélyegyenlőség szempontjából ugyan egyenlőek, de velük született képességeik tekintetében kifejezetten nem azok. Az, hogy a férfiak és nők egyenlőek-e, politikai vagy morális kérdés, de hogy egyformák-e, az tudományos kérdés.
Az 1980-as évek vége óta rohamosan nőtt a férfi és nő, illetve a női és férfi agy működése közti különbségekkel kapcsolatos kutatások száma. Fejlett számítógépes agyletapogató berendezéssel először láthattuk, hogyan működik az agy „élőben”, és az emberi elme beláthatatlanul tágas térségeire vetett első pillantásunk nyomán a férfi és nő közti különbségekre vonatkozó kérdések közül többre is sikerült választ találnunk.
A XX. század javarészében e különbségeket a társadalmi szoktatással magyarázták, vagyis azt állították, hogy szüleink és tanáraink beállítottsága miatt vagyunk azok, akik, ők viszont a társadalom hozzáállását tükrözik viselkedésükben. A kislányokat rózsaszínbe öltöztették és játékbabát nyomtak a kezükbe, a kisfiúkat kékbe öltöztették, játékkatonát nyomtak a kezükbe és labdarúgómezt húztak rájuk. A kislányokat babusgatták és simogatták, a kisfiúkat hátbaveregették és rájuk szóltak, hogy ne bőgjenek. Mostanáig abban a hitben éltünk, hogy a megszülető baba agya tiszta lap, amire a tanárok ráírhatják a gyerek választásait és azt, hogy mit részesítsen előnyben. A most rendelkezésünkre álló biológiai bizonyítékok fényében azonban kissé más kép rajzolódik ki arról, hogy miért gondolkodunk úgy, ahogy. A kutatások eredményei meggyőzően támasztják alá, hogy hozzáállásunkért, preferenciáinkért és viselkedésünkért jórészt hormonjaink és agyunk beidegzése felelős. Ez annyit tesz, hogy ha kisfiúk és kislányok egy lakatlan szigeten nőnének fel, ahol nem lenne szervezett társadalom és szülők, akik irányítanák őket, a lányok azért csak babusgatnának, simogatnának, barátkoznának és babáznának, a fiúk meg szellemi és fizikai viadalokat vívnának társaikkal, és mindenki számára érthető alá- és fölérendeltségi viszonyt építenének ki.
Evolúciós szerepköreink a túléléshez szükséges biológiai készségekkel és érzékeléssel is elláttak bennünket. Mindazt, amit oly gyakran boszorkányságnak, természetfeletti erőnek és női intuíciónak neveznek, az 1980-as évek óta kutatják és mérik, és kiderült, hogy az egész a nő minden téren kifinomultabb érzékelési képességére vezethető vissza.
A nők egyszerűen fogékonyabbak a testbeszéd, a hangból kiérződő hangulatok, hanglejtés és más érzékszervi ingerek árnyalataira. A nő igen kifinomult érzékei jelentősen hozzájárulnak a kamaszlányok koraérettségéhez. Tizenhét éves korukra a lányok többsége felnőttként viselkedik, míg az ugyanilyen korú fiúk idétlen, gyerekes tréfákkal szórakoztatják egymást. Nem annyira arról van szó, hogy a nőknek szuper érzékeik vannak, mint inkább arról, hogy a férfiaké hozzájuk viszonyítva eltompult.
A férfi és női agy működése is teljesen különböző. A ma ismert kutatási adatok mind egyet bizonyítanak: a férfi agya specializált, rekeszekre osztott. A férfi agynak olyan a felépítése, hogy egyszerre egy meghatározott célorientált feladatra képes összpontosítani, és a legtöbb férfi vallja is, hogy „egyszerre csak egy dolgot tud csinálni”. Ha olvasás közben letapogatnák a férfi agyát, kiderülne, hogy ilyenkor jóformán süketté válik. Ezzel szemben a nő agya több feladat egyidejű ellátására is alkalmas. Egyszerre több, merőben különböző dolgot tud csinálni, az agya soha nincs üresjáratban, mindig aktív. Képes egyszerre telefonálni, egy új receptet kipróbálni, miközben a tévét nézi. Egyszerre vezet, festi ki magát, hallgatja a rádiót és beszél a kihangosított mobiltelefonon. Mivel a nők agyuk mindkét féltekéjét használják, sokuknak nehezére esik a jobb kezüket a baltól megkülönböztetni. A nők mintegy 50%-a képtelen azonnal rávágni, melyik melyik, s előbb egy azonosításra szolgáló gyűrűt vagy szeplőt keresnek a pillantásukkal. A férfi, aki vagy csak jobb vagy csak bal agyféltekéjét használja, sokkal gyorsabban különbözteti meg a jobbat a baltól.
Készítette: Kovács Dóra, Rigó Petra, Wippelhauser Anna
Forrás: Pease, Allan & Barbara (2000): Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? Fiesta Stúdió Könyvkiadó, Budapest