A testbeszéd jelentősége

2016. április 23. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A non-verbális kommunikációnk nagyobb jelentőséggel bír a mindennapi szituációkban, mint azt gondolnánk. Albert Mehrabian szerint a teljes emberi közlésrendszernek mintegy 55 %-a nem verbális. A legtöbb kutató nagyjából egyetért abban is, hogy a verbális közlést elsősorban információk átadására használják, míg a nem verbális csatorna emberek egymás iránti magatartásának kifejezését, egyes esetekben a verbális közlés helyettesítését szolgálja. Ezáltal alkalmas arra, hogy általa megfejtsük a másik valódi, de esetleg rejtett szándékát vagy érzelmeit. Ez a képesség az üzleti életben kiemelten fontos lehet.

Területek és zónák

Négy szintje van a zónatávolságoknak, ebből az első az intim zóna , melyet az ember csak legközelebbi barátai és családtagjai léphetnek át. A második a személyes zóna , melybe az ismerősöket, munkatársakat engedjük be. A társadalmi zónába az idegeneket léphetnek be, míg a nyilvános zóna az a távolság, amelyből prezentálunk, előadunk.

Új üzlettárssal való találkozás esetén a 3 lépés távolság ajánlott. Ahogy jobban megismerkedünk valakivel úgy csökkenthető ez a távlat. A helyválasztásnak is külön szertartása van. Például egy konferencián úgy érdemes ülőhelyet keresni, hogy fél úton a sor vége és a legközelebbi ember között. Így nem ülünk túl messze (ezzel megbántva az ott ülőt) és túl közel sem (ezzel beférkőzve az intim szférájába).

Személyes terünk nagysága annak a helynek a népsűrűségétől függ ahol nevelkedtünk. Ezt fontos tudnunk akkor, ha külföldi tárgyalópartnerünk van, hiszen így megérthetjük, hogy miért kisebb a személyes tere egy japánnak, mint egy amerikainak. A városban vagy vidéken nevelkedés is nagyban befolyásolja személyes terünk nagyságát. A városiak általában 46 cm távolságban fognak kezet, míg a kisvárosiak minimum 100 cm távolságban. Ilyenkor jellemző, hogy az egyik egyénnek be kell hajolnia, hogy messze állva elérje a másikat.

Nagyon gyéren lakott vidékről származóknál nem ajánlott kézfogást kezdeményezni, helyette intéssel kezdjük a bemutatkozást.

Tenyérgesztusok

A nyíltság és becsületesség jele a nyitott tenyér, ezért ezt az üzleti életben szívesen alkalmazzák. A tenyérre egyben hatalmi eszközként is tekinthetünk, főleg ha a kézfogásról beszélünk. A felfelé fordított kézfej alázatosságot fejez ki, lefelé fordított pedig dominanciát. Ezért is fontos a kézfogásnál a tenyér helyzete. Uralkodó egyének lefelé fordított tenyérrel kezdik a kézfogást, hogy a másik fél már csak az alárendelt lehessen. A petyhüdt, gyenge kéz jellemgyengeséget sugall, ezért a döglött hal kézfogást mindenképpen próbáljuk kerülni.

Kéz- és kargesztusok

A következőkben a kéz és kargesztusokhoz kapcsolódó legfontosabb példákat soroljuk fel. A tenyér összedörzsölése pozitív jellegű elvárásunkat adják tudtul, azonban üzletkötésnél figyeljünk oda a gyorsaságára. Egy túl lassú tenyér dörzsölés azt a látszatot keltheti, hogy rosszban sántikálunk.

Az összekulcsolt kezek egy fusztrációs gesztus, ami visszafojtott, negatív magatartást jelent. Minél magasabban tartjuk az öszekulcsolt kezünket annál frusztráltabbak vagyunk (tehát ha az asztalon pihen a kezünk nyugodtabbak vagyunk mintha az arcunk előtt tartjuk).

A “toronysisak” gesztust a következő ábrán is szemléltettük és elsősorban magabiztosságot sugall.

Archoz illesztett kézgesztusok

A szájeltakarás vagy azt jelenti, hogy a beszélő hazudik vagy azt ,hogy hazugságnak tartja a hozzá beszélő mondanivalóját. A legrosszabb szituáció ha egy előadó azt látja, hogy a közönség tagjai kezüket a szájuk előtt tartják. Az orrérintés az előző mesterkélt, kifinomultabb változata. A szemdörzsölés is hazugságot jelent, ám inkább színészek használják való életben ritkábban fordul elő. A füldörzsölés azt fejezi ki ,hogy a hallgató nem ért egyet a beszélővel, míg a nyakvakarás legtöbbször bizonytalanságot fejez ki. A gallérhuzogatás a hazugság jele míg, az ujj a szájban tartása, köröm rágása idegességre utal. A kéz fejtámaszként használása unalmat jelenthet, az arcon nyúló összezárt kéz pedig értékelésre utal. Állsimogatásnál valószínűleg éppen döntést hoz az ügyfél. Fontos megjegyezni, hogy ahhoz, hogy valóban jól tudjuk olvasni ezeket a jeleket, részletesen ki kell ismernünk a témát, és hosszú távon meg kell figyelnünk az alanyunkat.

Arc és állgesztusok: unalom (kéz fejtámaszként használása), értékelés (arcon nyúló összezárt kéz), állsimogatás ( döntés hozás),

értelmezésnél fontos megjegyezni, hogy a téma részletes ismerete szükséges, és az emberek hosszan tartó megfigyelése, hogy valóban meg utdjuk mondani.

Értelmezés

A gesztusok gesztuscsoportokban értelmezhetőek, ezért semmiképp se próbáljunk egy jelet kontextus nélkül megfejteni. „Mindegyik gesztus olyan, mint egy szó, és egy szónak többféle értelme lehet. Csak ha más szavakkal együtt, mondatban helyezzük el, akkor értjük meg tisztán egy szó jelentését. A gesztusok „mondatokban" érkeznek és közvetítik az illet valódi érzéseit, magatartását.”

Védekezés kézzel-lábbal

Alapvető emberi reakció, hogy ismeretlen, fenyegető helyzetben próbáljuk védeni magunkat. Azonban az ősi ,,fight or flight” válasz manapság nem mindig megvalósítható, de testbeszédünkben továbbra is tetten érhető ennek nyomai, például asz összefontkar-gesztusban. Amikor a fél karunkat behajtjuk, vagy két karunkat összefonjuk a mellkasunkon, egy védőkorlátot hozunk létre magunk előtt aminek üzenete egyértelmű: próbálom kirekeszteni a nemkívánatos dolgokat. Ha még ráadásul ökölbe is szorítjuk a kezünket azzal a ellenséges, védekező magatartásra még inkább ráerősítünk. Ugyanez a helyzet a keresztezett lábbal is, amit viszont érdemes óvatosan kezelni a hölgyek esetében, mivel esetükben elképzelhető, hogy mindössze az ,,így ül egy úrinő” tanítás elve érvényesül. Amikor valaki nem ért egyet a másikkal, de nem meri, vagy nem teheti meg, hogy hangot adjon ellenvéleményének akkor jelennek meg a láthatatlan szöszök az illető ruháján, amit elkezd szedegetni, miközben a padlóra néz. Ez a nem verbális gesztus a nemtetszés egyik leggyakoribb jele.

Dominancia, avagy na ki a Jani?

A térden keresztben átvetett, úgynevezett amerikai lábtartás a vitatkozó vagy versengő magatartást hivatott jelölni, nem véletlen, hogy számos magas pozíciójú férfit láthatunk így ülni. Amikor a pozíció kiegészül azzal, hogy az egyén mindkét kezét a feje mögé teszi, akkor még inkább a dominanciáját, önmagába vetett hitét demonstrálja. Az ember gyarló lény, szereti megmutatni a világnak mi az, ami az ő tulajdonát képzeli. A birtoklás kifejezésének igénye az üzleti életben talán még inkább jelen van, hiszen ez egyben a hierarchiát is kijelölheti. A tárgyhoz vagy személyhez való hozzáérés, rátámaszkodás azt üzeni, hogy ez az enyém, a jogos tulajdonom, egyben a lényem meghosszabbítása. Az autóra való rátámaszkodás, az íróasztalra feltett láb vagy a másikba történő belékarolás ilyen jelzések a külvilág felé.

A szem mindennek a tükre

A szem az egyik legkifejezőbb emberi alkotóelem, nem véletlenül kötődik hozzá rengeteg kifejezés, pl. bociszemű, csábos tekintet, ha a nézésével ölni lehetne. Már maga a pupilla is árulkodóik a személy állapotáról: izgalom hatására kitágul, ezért is szokás hálószobaszemnek hívni, ellenben a düh úgynevezett kígyószemet eredményez összehúzott pupillákkal. Nem véletlen tehát, hogy a nők a szemüket hangsúlyozzák sminkeléskor. A sikeres kommunikáció egyik feltétele a szemkontaktus felvétele és annak megfelelő tartása. Ha valaki elhallgat valamit vagy hazudik a beszélgetés idejének alig egyharmadában néz a másik szemébe. Ha az idő nagy részében a szemünkbe néznek két dolgot jelenthet: vagy megnyerőnek találnak, ekkor kitágult pupillával néznek ránk, vagy ellenségesnek, ekkor összeszűkül a szembogara. De nem csak az időtartam, a nézés helye is informatív. Üzleti tárgyaláskor célszerű egy háromszöget képzelni a partner homlokára és ide szegezni a pillantásunkat, ezzel hivatalos légkört teremtünk és jelezzük a másiknak, hogy komolyan vesszük mondandóját. Ha a háromszöget lejjebb irányítjuk szemmagasságba, oldottabb légkört teremthetünk.

Mit jelent az, ha valaki lemásolja a testtartásunk?

Alapvetően az a helyzet, hogy az emberek nem tudatosan, de kifejezik azt, hogy azonosulnak-e a beszélgetőpartnerük véleményével. Ezt több módon is történik, de egy külső szemlélő számára a legfeltűnőbb az lehet, hogy a testtartást másolják. Ezt nevezzük indigómásolatnak, ugyanis az ember ezen non-verbális jel segítségével közli a partnerének azt, hogy ugyanúgy gondolkodik, mint ő. A munkahelyi életünk során azért érdemes ezzel tisztában lenni, mert könnyedén megállapíthatjuk, hogy a munkatársaink vagy éppenséggel a főnökünk egyetért -e velünk, de akár arra is használhatjuk, hogy mi tudatosan kifejezzük azt, hogy azonos a véleményünk, vagy sem azoknak, akik vevők erre.

Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni

Források: Pease, Allan (2012): Testbeszéd. Park Könyvkiadó, Budapest

11 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.24. 16:41:29

Számos szakirodalom dolgozza fel az üzleti élet protokolljait. Azonban nem lehet erről eleget írni, hacsak nem tartjuk be a legalapvetőbb szabályokat. A non verbális kommunikáció része az öltözködés is, mely az egyén stílusát, személyiségét tükrözi. A higiénikus megjelenés és tiszta öltözet elengedhetetlen az üzleti életben. Általában más munkahelyeken kötött a munkaruha és a munkahelyi szabályzat írja elő a továbbiakat pl. műköröm vagy magassarkú cipő nem engedélyezett biztonsági okokból.

Kezdjük a férfi öltözködési etikettel. A férfiak általában öltönyt kell, hogy viseljenek, azonban felmerülhet a kérdés, hogy ez alá, a melegre hivatkozva hordhatnak e rövid ujjú inget. A protokoll szerint nem illendő, mert a rövid ujj sportos viseletnek számít és melegben a zakó levételével máris megszűnik az addigi elegancia. Erre lehet megoldás, ha az ingujjat feltűri az illető, de ügyelni kell, hogy ne gyűrje, csak hajtsa fel a hosszú ujjat.

A nyakkendő viselete szintén jellemző. Ekkor a vezető vagy felettes viselkedését érdemes figyelembe venni: ha ő meglazítja nyakkendőjét, meglazíthatjuk mi is, azonban illetlenségnek számít, ha az alárendelt „diktálja” az öltözködési normát. A nyakkendő lehetőleg legyen csíkos, egyszínű vagy apró mintás, de semmiképpen se állatmintás vagy harsány színű. Az üzleti élet színei: kék, szürke, fekete illetve ezek árnyalatai. Az ingek színe is lehetőleg egyszínű legyen, illetve megengedett a csíkos vagy apró és halvány (semmiképpen sem feltűnő) kockás.

Fontos még, hogy a zakó zsebébe ne tűrjünk túl nagy tárgyakat, mint pénztárca, mobil telefon, mert a zsebek kitágulnak és rongyos, elhasznált látszatot kelthetnek. Érdemes ügyelni a cipő tisztaságára és a megfelelő nadrághossz megválasztására.

A nők esetében könnyebb az etikettnek megfelelni, mert az öltözet változatosabb lehet. Lehet ruha, kosztüm, blúz vagy szoknya, de lehet akár szövetnadrág blúzzal, azonban fontos kiemelni, hogy a szoknya hossza legalább kevéssel térd fölé kell, hogy érjen, ennél már csak hosszabb a megengedett. A vállaknak mindig fedetten kell lenniük. A sál és vékony garbó egy konszolidáltabb megjelenést nyújthat. A cipő színe a ruhától függően sötéttől a drappig terjed, az anyaga lehetőleg bőr. A harisnyáknál kerülni kell a harsány színűt, a mintásat. A táska kizárólag bőrből legyen és minél sötétebb színű, leggyakrabban fekete.
A smink lehetőleg diszkrét legyen, alaklomhoz és öltözethez illő. Itt az arcpír, szemkontúr és rúzs erőssége meghatározó.

A jól ápoltság hozzátartozója a kornak megfelelő hajviselet, a konszolidált hajszín választása célszerű, a feltűnő, élénk színek kerülendőek. A haj tisztasága és ápoltsága mindkét nemnél alap elvárás. Férfiaknál a kopaszra nyírt haj kerülendő, valamint a zselé használatával is óvatosan kell bánni, mert könnyen mások nemtetszését nyerhetik el vele.
Parfüm, dezodor és illatosító szerek esetében ügyeljünk ezek mértékére és kerüljük az erős illatokat.
Férfiaknál a mindennapi borotválkozás alapvető követelmény. A frissen borotvált arc ápoltságot sugároz. A kéz és köröm tisztaságára is érdemes ügyelni, mert visszataszító lehet egy ápolatlan kéz. A körmök hosszúsága és tisztasága jelentős, illetve nőknél a feltűnő, színes, díszes, túl hosszú körmök kerülendőek.

Ahogy Giorgio Armani mondta:“A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia. ”

Tehát öltözzünk intelligensen!

Gerics Dorottya, Langer Petra, Weinper Fanni

Forrásunk: www.marketing112.hu/5-gyakori-hiba-az-uzleti-oltozkodesben/

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.25. 13:26:25

Mi sem demonstrálja jobban a testbeszéd jelentőségét, mint az állásinterjúzás. Ez a téma sokakat foglalkoztat jelenleg a korosztályunkban, hiszen mindannyiunknak aktuális a szakmai gyakorlat és egyéb gyakornoki munkalehetőségek keresése.

Egy állásinterjú alkalmával lényegében saját magunkat teszteljük. Miután sikerült a diákélet forgatagos hétköznapjai közepette eldöntenünk hol is szeretnénk elkezdeni a karrierünket, indulhat a keresés és az igazi kihívások. És ekkor jönnek a kérdések… Vajon megálljuk-e a helyünket a munkaerő piacon, helyesen viselkedünk-e, megfelelő-e az öltözködési stílusunk, van-e elég önbizalmunk, és ha igen, meg tudjuk-e erről győzni a leendő munkáltatónkat… Ilyen és ehhez hasonló kérdések sora merül fel bennünk egy állásinterjú előtt, így érdemes néhány apró, de annál hasznosabb ökölszabályt a fejünkbe vésni és megtanulni alkalmazni is azokat a siker érdekében.

Egy átlagos vállalat kiválasztási folyamata több körből áll. Mikor már az önéletrajzunk és az esetleges következő körös próbafeladatok megfelelő megoldásai meggyőzték a munkáltatót tehetségünkről és elszántságunkról, jöhet a személyes elbeszélgetés. Ekkor már csak és kizárólag saját magunkra vagyunk utalva, sem másik személy, sem a virtuális tér nem nyújt nekünk segítséget. Az első benyomás talán a legfontosabb eleme az állásinterjúnak, ami rengeteg apró összetevőből áll. Nem kell ahhoz profinak lenni, hogy megértsük ezeket az apró elemeket, hiszen mindannyiunk él át nap, mint nap első benyomásokat. A külső megjelenés, üdvözlés, hangnem, kézfogás, arckifejezések… Ezek mind meghatározó tényezők egy állásinterjún is, ugyan úgy, mint a hétköznapokban.

Felsorolnánk pár olyan protokoll szabályt, amiket mások tanácsából és saját tapasztalatokból gyűjtöttünk össze, s amikre érdemes odafigyelnünk. Ha már ezekre odafigyelünk, és mellette önmagunkat adjuk, baj nem lehet. Az üdvözléssel kapcsolatos testbeszéd elemekről a bejegyzésben is volt szó. Mivel egy állásinterjún mondhatjuk, alá-fölérendeltségi viszony van a két fél között, ezért fontos a megfelelő és kölcsönös tisztelet kifejezése. Ez mind az üdvözlés formájában, a helyes megszólításban, mind a kézfogásban is megnyilvánul. A protokoll szabályok azt mondják ki, hogy az alárendelt köszön először és a fölérendelt válaszol, azonban a kezet mindig a fölérendelt nyújtja először. A tegezést csak a nő, azonos neműek között pedig az idősebb fél ajánlhatja fel. Magán az interjún akkor ülhetünk le, ha hellyel kínálnak minket, ellenkező esetben rámenősségnek tűnhet a gesztus. Az ülőhelyen való testtartásunk nagyon fontos tényező, hiszen nagyon sokat elárul rólunk. Fontos, hogy ha nem egy egyszerű szék, hanem tegyük fel egy kanapén kell elhelyezkedni, érdemes nem elkényelmesedni, belesüppedni a puha párnák közé. Ha azonban egy olyan széken ülünk, aminek két karfája van, nem ajánlatos mind a két karfát használni, mert ez a testtartás „uralkodó”-oz illő viselkedést mutat, akár csak egy király a trónján. Érdemes az egyik oldalra támaszkodva, kényelmesen elhelyezkedni, de karunkat, lábunkat ne keresztezzük, mert az testünket zárt pozícióba helyezi. Fontos, hogy a nagy izgalmak közepette ne tűnjünk annak és igyekezzünk a kényszeres mozdulatokat – körömrágás, lábrázás, tollcsattogtatás – mellőzni. Nem csak a saját testbeszédünkre érdemes odafigyelnünk, hiszen az interjúztató illető testbeszéde is sokat elárulhat nekünk, ahogyan azt a bejegyzésben is olvashattunk. Ha az interjúztató ültében kissé előre dőlve, lépésre nyitott lábakkal, a térdére támaszkodik és felállni készül az a beszélgetés végét jelzi, így mi is zárjuk utolsó gondolatainkat és illedelmesen vegyünk búcsút és hagyjunk egy utolsó pozitív, magabiztos benyomást a leendő munkáltatónk fejében. Ezek azonban mind csak töredékei a számos protokoll ökölszabálynak...

Mindezen tényezők ellenére mi hiszünk abban, hogy még ha odafigyeltünk minden apró protokoll szabályra, testbeszédünkre, akkor is a saját személyiségünk az, ami „eladja magát” és meggyőzi végül a munkáltatót.

Készítette: Andavölgyi Bianka, Gecsényi Viktória, Jónás Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.26. 14:33:58

A téma fontossága és sokrétűsége miatt elsőként kicsit utána néztünk, hogy honnan is nyerjük ezeket az információkat, a nonverbális kommunikációról, vagyis, hogy mi a forrása ennek a tudományterületnek.
A testbeszéd szakszerű tanulmányozása terén a a huszadik század előtt Charles Darwin 1872-ben megjelent the Expressions of Emotions in Man and Animals című könyve tekinthető a legnagyobb hatású műnek. Ennek nyomán az arckifejezésekkel és a jelbeszéddel foglalkozó modern tanulmányok sora látott napvilágot, s a mai kutatók Darwin számos gondolatát és megfigyelését hagyták jóvá szerte a világon. Az azóta eltelt időben csaknem egymillió jelet, jelzést figyeltek meg és regisztráltak a vizsgálódók, Albert Mehrabian megállapítása szerint a teljes közlésrendszernek mintegy 7 százaléka verbális (kizárólag szóbeli), 38 százaléka vokális (be- leértve a hangszínt, a hanghordozást és a nem beszédhangokat), és 55 százaléka nem verbális (ahogyan azt a bejegyzésben is olvashattuk). Számunkra egyébként már a 38%-os vokális arány is meglepő volt, de az , hogy 55% a nonverbalitás arányára semmiképpen sem számítottunk, azonban teljes mértékben magyarázza a terület jelentősségét.

Tekintet nélkül a kulturális hovatartozásra, a szavak és a mozdulatok oly kiszámíthatóan kapcsolódnak, hogy Birdwhistell szerint a gyakorlott ember a hangszínből is meg tudja mondani, milyen mozdulatot tesz az illető. Birdwhistell arra is képes volt, hogy valakinek pusztán a gesztusait figyelve megállapítsa, hogy mi az illető anyanyelve.

Régóta kutatják már, hogy a nem verbális jelzések velünk született, elsajátított, átörökített vagy valamilyen más módon szerzett tevékenységek-e. Bizonyítékokat úgy gyűjtöttek össze vakok és/vagy süketek megfigyeléséből - akik hallás vagy látás útján nem sajátíthattak el nem verbális jelzéseket -, a világ számos különféle kultúrája jelzésrendszerének megfigyeléséből, valamint antropológiailag legközelebbi rokonaink, a majmok viselkedésének tanulmányozásából. E kutatómunka eredményei azt mutatják, hogy vannak olyan gesztusok, amelyek mindegyik kategóriába beletartoznak. A legtöbb főemlős ivadéka például a szopás azonnali képességével születik, mintegy jelezve annak veleszületett vagy átörökített jellegét. Eibl-Eibesfeldt német tudós megállapította, hogy a vakon és süketen született gyerekek mosolygó arckifejezése bármiféle elsajátítástól vagy utánzástól független, tehát velük született gesztus.
A kis tudományos áttekintőt követően pedig gyűjtöttünk további néhány példát az egyes nonverbális jelek jelentéseihez. Ezekről részben a szemináriumon is esett szó, de újakat is kiemelnénk.

1. Cipők iránya
Ha pl. három ember háromszöget alkotva áll, melyből egymás mellett áll két férfi, akkor érdemes megfigyelni azt, hogy a cipőjük (általában jobb kezesnél a jobb oldali cipőről van szó) milyen irányba mutat. A szerelemre vonatkozó jeleket, úgy tudjuk kifürkészni ugyanis- legalábbis a szimpátia, figyelem jelét egész biztosan -, hogy megfigyeljük ezt. Ha a hölgy felé mutat a jobb láb, akkor valószínűleg borítékolható a szimpátia, ha ezt kiegészíti egyéb nonverbális jelzés.

2. Táska megmarkolása
Főleg a hölgyek esetében, teljesen egyértelmű, hogy ha valaki pl. megmarkolja táskáját vagy azt a tárgyat ami előtte van, így korlátot létrehozva önmaga előtt, akkor az illető gyengének érzi magát, vagy azt gondolja, hogy veszélyben van, mert ez az önmegerősítés gesztusa.

3. Testünk helyzete
Nem mindegy továbbá, hogy mikor megszólítunk valakit, aki felénk jön, akkor elé állunk-e teljes testtel, vagy kissé oldalirányba helyezzük testünket, mert így kevésbé számíthatunk elutasításra, bármiről is legyen szó. Sokszor akár egy látens erőszakra is utalhat, ha valaki elállja így az utunkat nem figyelve ránk, vagy testbeszédünkre.

Ez csak néhány példa volt a nonverbális kommunikációra, amivel azt szerettük volna kihangsúlyozni, és egyben zárogondolatként is jelölni, hogy minden nonverbális jel egyik legfontosabb kiindulópontja az értelmezés során a kontextusba helyezés és az abban való vizsgálódás.

Forrás: Allan Pease (2012)- Testbeszéd

Írta: Gyémánt Szilvia, Nagy Rita, Láng Alexandra

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.26. 16:15:39

Bár a nonverbális kommunikáció genetikailag kódolt – vagyis tudatosan nehezen befolyásolhatjuk – mégis nagy hangsúlyt kell fektetnünk a különböző nonverbális jelek jelentésének megismerésére. Ezek olyan magatartásbeli szabályok, amelyek meghatározzák az egyes szituációkban adott válaszreakcióinkat.
Nonverbális kommunikációt jelent az emberek tekintete. Az csak egy dolog, hogy az ember szavakkal hogyan reagál az adott üzenetre – viszont viselkedésével sok mindent elárulhat véleményével kapcsolatban, vagy akár teljes mértékben meg is cáfolhatja kimondott szavait. Ilyen lehet például a szemkontaktus kerülése, az orr vagy a száj kézzel való érintése, keresztbe tett karok és lábak, rángatózó arcizmok vagy a túl gyakori pislogás – ezek a jelek gyakran követik a hazugságot.
A nonverbális kommunikáció elemei lehetnek a különböző mimikák – az arcizmok érzelmek hatására történő mozgása - vagy a gesztusok – ilyenkor a mozgás a végtagokra, vagy az egész testre kiterjed. Ezek a nonverbális elemek általában nem tudatosan jelennek meg. Mimika lehet például a pupilla tágulása heves érzelmi hatásra, vagy a szemöldök összevonása gondolkodás, töprengés esetén. A gesztusok legtöbbször feltűnőbbek, mint a mimika vagy a tekintet, és alkalmazásukban is nagyobb mértékben jelenik meg a tudatosság. Ilyen lehet például a kar lendítése – mely köszönésre – vagy a fej lehajtása – mely bűntudatra, szomorúságra utal.
Nonverbális kommunikációnk részét képezik bizonyos dolgok, melyeket tudatosan is befolyásolhatunk. Ilyen például a különböző emblémák viselete, mely kifejezheti állásfoglalásunkat bizonyos témákkal kapcsolatban.
Napjainkban a protokolláris szabályok ismerete gyakorlatilag elengedhetetlen az üzleti szférában tevékenykedő emberek számára. E normák ismerete lehetővé teszi egy tárgyaláson, hogy azonnali szimpátiát váltsunk ki partnerünkből, de egy apró hiba akár teljes mértékben ellehetetleníti a partnerek közötti kommunikációt – ezáltal az elérni kívánt célok létrejöttét.
A kultúrák közötti különbséget egy konkrét példán keresztül szeretnénk szemléltetni. Egy kutatásban arról olvastunk, hogy mennyiben különbözik a kínai és a magyar nonverbális kultúra. Megemlítették többek között, hogy a kínaiak sokkal kevésbé látványosan fejezik ki az érzelmeiket – a hét alapérzelemből például nem mutatják ki se a dühöt, se az undort. Nem mutatják ki, ha unatkoznak – ilyenkor nem ásítoznak, nem pislognak gyakran – mintha éppen elaludni készülnének –valamint nem vesznek fel laza testtartást. Az öröm kifejezése univerzális minden embernél egyaránt, azonban a kínaiak ebben az esetben eltakarják kezükkel a szájukat, ugyanis náluk illetlennek számít nyitott szájjal nevetni. „A kínai mosoly nem mindig jelenti azt, amit nálunk. Nem mindig árulkodik megelégedettségről, örömről! Gyakran jelenti, hogy az illető zavarban van, nem tudja, hogyan reagáljon, jelenthet feszültségoldást, bizonytalanságot. Ha Ön elesik az utcán, ahelyett, hogy az itthon megszokott együttérző tekinteteket látná, előfordulhat, hogy kuncogást hall. Ez nem annak a jele, hogy kinevetik, hanem annak, hogy nem tudják, miként reagáljanak. Az sem valószínű, hogy segíteni fognak Önnek, hogy felálljon, ami nem udvariatlanság a részükről, hanem a tanácstalanság jele. Ha elveszti az önuralmát, és kiabálni kezd, vagy dühöngeni, előfordulhat, hogy még több mosolyt, vagy esetleg egyre növekvő nevetést tapasztal - így jut a feszültségoldás kifejezésre.” Ezáltal világossá válik számunkra, hogy számtalan veszélyforrás van jelen az egyes interkultúrális kommunikációk alkalmával. Így például könnyen elveszíthetjük kínai kommunikációs partnereink bizalmát, ha túlzottan gesztikulálunk – így könnyen unszimpatikussá – vagy ha nyitott szájjal nevetünk – könnyen illetlenné - válhatunk a szemükben.

Források:
www.lelkititkaink.hu/non-verbalis_kommunikacio.html
pszichologin.blog.hu/2010/09/30/hogyan_ismerjuk_fel_a_hazugsagot_a_pszichologus_valaszol
elib.kkf.hu/edip/D_14588.pdf

Írta: Bojti Annalflóra, Csihar Noémi, Bejczi András

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.26. 22:23:02

Az eheti blogbejegyzés a non-verbális kommunikáció témakörét részletezi. Talán a kommunikáció legfontosabb eleméről van most tehát szó. A nem verbális kommunikáció 55%-ban szövik át a kommunikációnkat, tehát jelentősebbek, mint a konkrét szavak, amiket kimondunk. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy míg a szavainkkal könnyedén téveszthetünk meg másokat, addig non-verbális kommunikációnk sokkal őszintébb, nem tudjuk azt tudatosan megtévesztésre használni. Tehát általában jobban hiszünk egy non-verbáls jelnek, ha netalán a verbális és non-verbális között valamilyen eltérést vélünk felfedezni.
De vajon tudatosan is tudjuk értelmezni ezen jelzéseket? A bejegyzés a különböző non-verbális kommunikációs formák bemutatását járja körbe. Legelőször a térkezelés fontosságát és kulturális eltérését emelik ki. Az üzleti élet során nagyon fontos megfigyelnünk saját térkezelésünket másokéhoz viszonyítva, hiszen ha túl közel megyünk egy első találkozás során üzleti partnerünkhöz az számára kellemetlen lehet, de az is, ha túlzottan messze, tolakodónak vagy éppen túlzottan kivonulónak, zárkózottnak ítélhet meg minket és ez nagyban befolyásolhatja az üzlet kimenetelét. Érdemes követnünk az általa betartott távolságot, ez bizalmat ébreszthet felénk.
A tenyér- és kéztartás fontosságáról nemrégiben láttunk egy TED-es előadást, amelyben az előadó ugyanazokat a gesztusokat többféleképpen is bemutatja és a néző érezheti mennyivel unszimpatikusabb, basáskodóbb érzetet kelt benne ha az előadó lefelé fordított tenyérrel kéri meg az embereket, hogy üljenek át egyik helyről a másikra, míg mennyivel kellemesebb, ha ugyanezt felfelé fordított tenyérrel teszi. A legrosszabb azonban a mutogatás volt, ezt minden olyan tárgyalási helyzetben érdemes elkerülnünk, amikor fontos a jó benyomás kialakítása.
Nagyon fontos azt is tudnunk, hogy mik azok a jelzések, amelyek mondjuk őszintetlenséget sugallnak a kéztartásunkban (ez az, amit egy tárgyalóasztalnál ülve a legjobban meg tud a partnerünk figyelni). Például ha a tenyerünket dörzsöljük, vagy a szánk elé emeljük a kezünket, esetleg megdörzsöljük az orrunkat, vagy húzogatjuk a gallérunkat az mind azt sugallhatja, hogy rosszban sántikálunk. De az unalmunkat és egyet nem értésünket is könnyen kifejezzük tudat alatt, tehát mind magunk kontrollálása mind a partner jeleinek értelmezése miatt fontos ezen jelek ismerete.
Úgy gondoljuk, hogy a non-verbális kommunikáció elemeit érdekes kulturális szinten is megvizsgálni. Általánosságban elmondható, hogy az európai kultúrában inkább hasonlóságokat tudunk felfedezni az országok szokásai között, mint különbségeket, de sok esetben kerülhetünk kényelmetlen szituációba abból adódóan, hogy nem ismerjük más országok kulturális szokásait a kommunikációt tekintve.
Erre egy kisarkított ellentéteken alapuló példát tudnánk bemutatni. Tudjuk, hogy a spanyolok és az olaszok jellemzően magasabb vérmérsékletű, kevésbé távolságtartóbb emberek, míg a németek és a skandinávok hidegek és merevek a testi kontaktus tekintetében. Magyarországon érvényes szokások inkább hasonlítanak a távolságtartóbb viselkedési normákhoz így, egy kéznyújtás egy ismeretlen ember felé a tisztelet és a megismerkedés kezdeti örömét fejezi ki tekintetünkben, ellenben egy déli származású embert akár meg is sérthetünk vele, ugyanis informális környezetben senki sem fog kezet bemutatkozáskor, általános köszönési mód, az arcra puszi. Biztosak vagyunk benne, hogy egy német ember nagyon kellemetlenül érezné magát az említett szituációban, mert az azonnali testi kontaktus kialakításával átlépnék nem csak a személyes, de még az intim zónáját is. Ez egy zavarodottságot okozhat és kellemetlen atmoszférát teremet két ember között. Fordított esetben is elmondható, hogy ha egy spanyol embert üdvözölnek a németek, inkább a hideg fogadtatásban lenne része, melyet valószínűleg az antipátiának és a bizalmatlanságnak tudna be. Ezért fontos tájékozódni az egyes kultúrák non-verbális kommunikációs szokásairól, mint formális és informális környezetet tekintve.

Készítette: Marton Franciska, Nagy Dóra, Szarvas Diána

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.27. 05:03:50

A félév zárásaként kifejezetten jó a személyközi kommunikációval foglalkozni, hiszen alapvetően ebben van a legnagyobb tapasztalatunk. A testbeszéd mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten, hiszen ahogy a bejegyzésben is olvashatjuk, árulkodik a másik érzelmeiről, elképzeléseiről – sokszor egyébként egyáltalán nem tudatosan, és ez még érdekesebbé teszi.
A bejegyzésben számos érdekes témát szedtek össze az írok, és azokra a téma bősége miatt példa is akad bőven. Kiemelnénk még, hogy a bejegyzés felépítése is jól átgondolt, hiszen messziről indít, és követi a találkozás menetét.
Kezdjük először a zónákkal. Ezzel a kérdéssel már középiskolában is foglalkozunk, bár ott sokszor csak tapasztalati úton fedezzük fel az egészet, kevés olyan hely akad, ahol erről komolyan beszélnének. Nagyon érdekes a hatása, hiszen nemcsak arról árulkodik, aki esetleg átlép bizonyos határokat, és beljebb megy a zónákban, hanem arról is, aki esetleg az elfogadotton kívül próbálja tartani beszélgetőpartnerét. A kulturális különbségeket boncolgató órákon tanultak mindig új megvilágításba helyezik a témát, de esetében a tapasztalattal járó felismerésnek van jelentősége, hiszen a kulturális szokásbeli különbségek így működnek.
A találkozás következő lépése a kézfogás. Vannak erre vonatkozóan etikettszerű előírások, melyek akár komoly zavarodottságot okozhatnak. Ezt a gesztust lehet a legegyszerűbben elrontani, ugyanis annyira a hétköznapi életben zajló találkozások részévé vált, hogy nem is mindig tudunk rá figyelni. Egy komoly üzleti tárgyalás során, vagy egy új emberrel való találkozás esetén persze mindenki igyekszik figyelni, hogy ne rontsa el a kézfogást, azonban már valószínűleg mindenki került olyan helyzetbe, hogy valami elterelte a figyelmét, és az úgynevezett „döglött hal” kézfogást alkalmazta. Ezzel persze régi ismeretség esetén akkora probléma nincsen, azonban a témához kapcsolódó elvárások csökkentése talán növelheti a sikerességét.
A testbeszéddel épp az a probléma, ami az egyik nagy előnye is, mégpedig az, hogy mindenkit foglalkoztat. Mikor elkezdjük felfedezni, hogy mekkora szerepe van, elkezdjük magunkat egyénenként eltérő mélységig beleásni a témába, és olvasni róla. Ebben az esetben azonban fennáll a veszélye a téves információ beolvasztásának, és így az egyes szituációk félreértelmezésének. Vannak egyértelmű, univerzális jelzések, amelyeket könnyű értelmezni, mint például a zónák, azonban vannak olyanok is, amelyekhez igenis nagy tapasztalattal, és az egyénről szóló személyes információkkal kell rendelkezni, hogy ne kezeljük tévesen a szituációt. Utóbbi kategóriába tartozik az arckifejezés, és az archoz illesztett kézgesztusok. Sokkal inkább mondanánk azt, hogy ez a rész inkább a beszélgetőpartner egyéni sokszínűségét jellemzi, mintsem a korábban említett viszonyát irányunkba. Az arc a könnyen kontrollálható területek közé tartozik, így még nagyobb a veszélye a félrevezetésnek. Ezért emelnénk ki, hogy erre a területre kevés hangsúlyt érdemes fektetni, hiszen így is akad bőven jel, amit figyelhetünk, de erre az írók is kitérnek.
A testtartáshoz és mozgáshoz kapcsolódó jelek során utalnak arra, hogy milyen szerepe van a nevelésnek, mint például a keresztbetett lábak a nőknél eredhetnek a nevelésből. Épp ezért említenénk meg, hogy a dominanciáról szóló bekezdés is erősen kapcsolódik a neveléshez, az úgynevezett kulturáltsághoz, és az esetek többségében a technika alkalmazása fordított arányosságban van az utóbb említett tulajdonsággal.
Záró területként a szemet emelték ki, mely azért is fontos, mert a beszélgetés során valószínűleg ezt nézzük a legtöbbet. Ezt érdemes úgy is értelmezni, mint a zónák bővítését, hiszen a szemkontaktus, vagy annak hiánya olykor kényelmetlenséget is kiválthat, attól függően, hogy mihez szokott a beszélgetőpartner, és általában nem a tökéletes szemkontaktushoz. Ha valaki első alkalomra tökéletesen képes tartani a szemkontaktust, és úgymond hipnotizálja a beszélgetőpartnerét, az tulajdonképpen tekinthető annak, hogy belép a személyes, esetleg intim zónájába, még akkor is, ha nem lépi át a fizikai távolságot.
Összességében tehát elmondható, hogy a téma mindannyiunk számára nagy jelentőséggel bír, és példákat is ily módon bőven fel tudunk sorakoztatni, azonban ahogy az írók is kitértek rá, a megfelelő ítéletalkotáshoz megfelelő háttértudás kell.

Írta: Pelsőci Balázs, Roszik Tamás

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.27. 08:35:39

Mit árul el testbeszédünk?

A bejegyzés elméleti hátterének valós alapját rendkívül jól megfigyelhetjük mindennapi életünk során. A testbeszédünk, mozdulataink, gesztusaink sokszor többet árulnak el, mint a szavak, amiket kimondunk. A testbeszéd meghatározó szerepet tölt be szinte minden élethelyzetben. A csoportból mindannyian szakmai gyakorlat, álláskeresés, esetleges állásinterjúk előtt állunk, illetve ezeken túlesve már csoportunkból van, aki dolgozik is, ezért szeretnénk az álláskeresést, illetve a már megszerzett munkahelyen tapasztalható testbeszédet az olvasott bejegyzéshez kapcsolódóan elemezni. Úgy gondoljuk ez a téma releváns és aktuális mindannyiunk számára.
A megfelelő munka megszerzéséhez az első lépést az állásinterjú jelenti. A testbeszédünknek már itt is nagy szerepe van, a HR-es könnyen és sok mindent ki tud olvasni magatartásunkból. Arra mindannyian odafigyelünk, hogy kézfogásunk határozott legyen, ezzel magabiztosságot sugallunk. Első találkozáskor szeretünk még körülbelül 0.5- 1 méter távolságot tartani kézfogáskor, ami azt jelenti, hogy a másikat a személyes zónánkba engedjük be. Az interjú során egyetértettünk abban, hogy igyekszünk az interjúztatóval tartani a szemkontaktust, hiszen ez a sikeres kommunikáció egyik alapja (köztudott, hogy amennyiben valaki folyamatosan félre néz, akkor az illető valószínűleg hazudik vagy elhallgat valamit).
Megfigyeltünk magunkon pár olyan jelet is, amely alapvető emberi reakciónak tekinthető ismeretlen helyzetben, egyfajta védekező mechanizmust jelent. Gyakran előfordult, hogy állásinterjún kezeinket, illetve lábainkat összefontuk és úgy ültünk. Megesett az is, hogy ilyen szituációban, nagy izgalmunkban kezünket a szánkba vettük, körmeinket kezdtük el rágni, azonban abban mindannyian egyetértettünk, hogy ezeket a szokásokat a jövőben meg kell próbálnunk elhagyni, hogy magabiztosabb kiállást sugározzunk.
Ahogy korábban említettük, közülünk van, aki sikeresen túljutva az állásinterjún, már dolgozik. A munkahelyen, új környezetben már teljesen más a testbeszédünk, mint állásinterjú közben. A munka során mutatott viselkedésünk, testbeszédünk sok mindentől függ megfigyeléseink szerint. Egyrészt alapvető belső tulajdonságaink is meghatározzák testbeszédünket, másrészt befolyásoló tényező az is, hogy milyen beosztásban vagyunk, a ranglétrán hol helyezkedünk el egy vállalaton belül, mennyire rég óta dolgozunk a cégnél, illetve életkorban, érdeklődésben mennyire állnak közel hozzánk kollégáink.
Kollégáinkat a személyes zónánkba engedjük be általában, ami 46 centimétertől 1,2 méterig terjedhet. Ha új munkatárs vagy üzlettárs érkezik általában nagyobb távolságot tartunk. Csoportunkból, aki dolgozik arról számolt be, hogy náluk a cégnél a kollégák közt közeli a viszony, már-már inkább barátként tekintenek egymásra, mintsem kollégaként, a testbeszédük is ennek megfelelően alakul. A közeli viszony miatt is fontos ennél a cégnél az őszinteség, csapattagunk megfigyelte, hogy munkatársaival való beszélgetés során általában tenyere nyitott. A védekező mechanizmusok, mint összefont kar eltűnik.
Mivel csapatunk tagja gyakornoki pozícióban van, a ranglétra alján helyezkedik el, ezért inkább a visszahúzódó, alázatos gesztusok jellemzik. A magasabb pozícióban lévő vezetőn megfigyeltük, hogy lábtartása keresztben átvetett, előfordul az is, hogy mindkét kezét feje mögé helyezi felettesünk, amivel még inkább a dominanciát sugározza. Kézfogáskor a főnök kézfeje általában lefelé fordított, ami dominanciát sugároz felénk. A mi kézfejünk gyakornokként felfelé fordított, ami az alázatosságunkat fejezi ki.
Ahogy a bejegyzésben is olvashattuk és a saját megfigyeléseink alapján is kijelenthetjük, hogy a testbeszéd rendkívül meghatározó. Sokféle elrejteni kívánt érzelmünket, tulajdonságunkat mutathatja meg, ezért érdemes odafigyelni rá, hogy mit mutatunk, hogyan használjuk a testbeszédet. Ez részben tanulható, de másrészt ösztönös, belülről jövő.
Készítette:
Kovács Dóra
Rigó Petra
Wippelhauser Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.27. 09:50:35

Általánosan elfogadott tény, hogy az emberek szeretnék, hogy környezetük minél jobb véleménnyel legyen róluk, valamint hogy gyakran igyekszünk befolyásolni a körülöttünk élőket céljaink elérése érdekében. Sokszor előfordul, hogy ha egy nehezebb beszélgetés előtt állunk megtervezzük, hogy pontosan mit fogunk mondani, sőt akár el is próbáljuk, ismételgetjük, hogy biztosan sikerrel járunk. Ilyenkor rengeteget foglalkozunk a mondandónk tartalmával, azonban azt, hogy ezt hogyan, milyen kiállással, gesztusokkal támogatva adjuk majd elő a legtöbb esetben eszünkbe se jut megtervezni. Hiába tanuljuk meg már általános iskolában, hogy a non verbális kommunikációnak, a testbeszédnek mennyivel nagyobb jelentősége van a kommunikációs során, mint a verbális elemeknek, a testbeszéd tervezésével, tanulásával leginkább csak azok foglalkoznak, akik folyamatosan nagy közönség előtt szerepelnek, például politikusok, közszereplők, vagy akár előadók, tanárok.
Jó példa lehet a testbeszéd hatásának érzékeltetésére Szirmai Gergely Egyetemi lelkesítő beszéd című videója. A felvétel megjelenése után villámgyorsan elterjedt az egyetemisták körében, annak ellenére, hogy ha lecsupaszítva megnézzük a beszéd tartalmát, láthatjuk, hogy a szöveg nem mutat nagy eltérést bármely más motivációs videó tartalmától. A készítők azonban a Gergely személyiségéből (is) fakadó non verbális elemek felhasználásával egy nagyon hatásos felvételt hoztak létre. Megfigyelhetjük, hogy a videó előrehaladtával ahogy az érzelmek egyre fokozódnak Gergely testbeszéde is egyre erőteljesebb. Mondandója kihangsúlyozása, nyomatékosítása érdekében az idő előrehaladtával egyre többet mutogat, tárja szét a kezét vagy éppen csapdos. Ezek mellett annak érdekében, hogy még nagyobb hatást érjen el, többször is nagyon közel hajol a kamerához, ezáltal a képernyő előtt ülve úgy érezhetjük, hogy teljesen belemászik az arcunkba. A videón keresztül láthatjuk tehát, hogy a mondani valónk kellő, és harmonizáló testbeszéd elemekkel való társítása milyen jelentős hatásnövelést érhet el, még akkor is ha nem is látszik az egész testünk, mivel egy asztal mögött ülünk.
A múlt héten, egyetemünkön szerencsénk volt részt venni egy diákok által tartott prezentációs technikákat bemutató előadáson. Az előadás során teljesen megértettük, hogy micsoda meggyőző ereje van a testbeszédnek. Az esemény konkrét célja éppen az volt, hogy nem elismert személyek voltak a vendégek, hanem ugyanolyan diákok, mint mindenki más, bizonyítva ezzel, hogy bárki meg tudja ragadni a közönség figyelmét (nem szükséges hozzá az előzetes siker vagy ismertség). Az igazán jó előadók nemcsak mondandójukkal hengerlik le a közönséget, hanem mozdulataikkal, rajtuk igazán lehet érezni, hogy szinte újra élik a múlt történéseit. Érdekes volt számunkra, hogy ezek a diákok nem készítettek prezentációt, sőt semmilyen audiovizuális eszközt nem használtak fel, pusztán saját magabiztosságukat és kommunikációs képességüket, valamint az adott téma iránti szeretetüket. Az emberi mozdulatokból számtalan érzelmet, gondolatot képesek vagyunk kiolvasni. Egyetemi tanulmányaink során megtapasztalhattuk és kialakult bennünk egy kép arról, hogy milyenek a jó tanárok, előadók, akiken tényleg lehet látni, hogy szívvel-lélekkel tanítanak, akiknek nemcsak szavaikkal próbálják átadni számunkra az előadások anyagait, hanem olyan jellegzetes megjelenésük, mimikájuk, testbeszédük van, amikre évek múltán is fogunk emlékezni.
Összességében elmondhatjuk, hogy nem feltétlenül az a fontos, hogy mit mondunk, sokkal fontosabb és árulkodóbb az, ahogyan az adott üzenet közben a testünk akarva – akaratlanul mozog. A sikeres előadók egyik képessége, hogy tudatosan törekszenek a testbeszédük és a kimondott szavaik összekapcsolására és harmóniájára. Azok számára, akiknek ez nehéz, az a jó, hír, hogy ez a képesség fejleszthető. Persze váratlan helyzetekben nehéz leplezni az érzelmeinket, de a várható szituációkra tudunk készülni.

Készítette: Katsányi Lili, Kollár Zseraldina, Ostorházi Réka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.27. 09:59:04

A non-verbális kommunikáció valóban megfigyelhető az emberek mindennapos kommunikációjában. Ám véleményem szerint nem lehet minden esetben megmagyarázni, hogy mit is jelent egy-egy nem verbális kifejezés. Az emberek a mindennapok során sokszor megszokott, tanult illetve berögződött mozdulatokat alkalmaznak, nem feltétlenül van mindegyiknek külön jelentése, főleg nem olyanok, melyeket olvashattunk a bejegyzésben. Itt gondolok például arra, amikor az ember a szája elé teszi a kezét, miközben beszél valakivel. Magamból kiindulva ez sohasem azt jelenti, hogy azt gondolnám a hozzám beszélőről, hogy hazudik, vagy a mondanivalóját hazugságnak tartanám. Ez szimplán nálam egy megszokás, amit mindig csinálok a kezemmel. Sokszor órákon is úgy figyelek, hogy a szám elé teszem a kezemet, és ilyenkor jut eszembe mindig, hogy ez mit is jelent és akkor gyorsan megpróbálok mást csinálni a kezemmel, de előbb vagy utóbb újra ott kötök ki.
Ez az ellentmondás más területeken is megfigyelhető. Ilyen például az, amikor az ember a kezet fejtámaszként használja. Hivatalosan ez unalmat fejez ki, ám sokszor (nálam is) ez szimplán a fáradtság miatt van, pedig egy nagyon érdekes témáról hallgatok éppen előadást. Vagy vegyük például a szemdörzsölést: én sokszor a kontaktlencsém miatt állandóan dörzsölöm a szemem, és ez a gesztus sem utal semmilyen mögöttes jelentésre.
A zónák és távolságok betartása sem feltétlenül nemzetiségektől függ szimplán. Nekem van olyan magyar ismerősöm, aki sokszor a személyes zónából átlép az intim zónámba, pedig nem akar tőlem semmit, csak neki egyszerűen ez a természetes.
Tehát ezeket a dolgokat sokszor nem lehet beskatulyázni. Véleményem szerint a legkikezdhetőbb dolog a bejegyzésben a lakóhely szerinti megkülönböztetés, azaz, hogy másként viselkednek a vidékiek, mint a fővárosiak, vagy mondjuk az amerikaiak és a japánok. Ez az állítás talán 10-20 éve megállta volna a helyét (illetve az idősebb korosztály egy részére vonatkozóan talán még ma is), de manapság szerintem szó sincs ilyenről, hiszen az óriási technológiai és infrastrukturális fejlődésnek, a multikulturalizmus elterjedésének köszönhetően szinte teljesen eltűntek ezek a különbségek. Lehetetlen megkülönböztetni egy fővárosit és egy vidékit a non-verbális kommunikációjuk alapján, mint ahogy a keleti kultúrák formalitásának mértéke is egyre inkább csökken, „nyugatiasodik”.
Természetesen szükség van egy általánosságban elfogadott normára, amely megmutatja, hogy mi mit fejez ki, és mi az alapviselkedési norma egy-egy kultúrában. Azonban egyetlen gesztust sem lehet általánosságban értelmezni és kijelenteni, hogy mindenkire igaz. Véleményem szerint az illető személyiségének alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy non-verbális jelzéseit megfelelőképpen értelmezni tudjuk. Az is nagyon lényeges elem, hogy az adott személy gesztusai tudatosak, vagy éppen tudattalanul zajlanak – sokan a feszült, stresszes szituációkban szándékukon kívül csinálnak bizonyos mozdulatokat, lehet ilyen például a kézzel történő gesztikuláció, egyik lábról a másikra álldogálás, stb. Megint mások pont az ilyen szituációkban gyakorolnak teljes ellenőrzést gesztusaik felett, alaposan átgondolva minden egyes mozdulatot, míg a „laza” helyzetekben önfeledten gesztikulálnak.
Saját non-verbális jelzéseink kialakulása tehát függ az adott ország kultúrájától (bár manapság egyre kevésbé), de sokkal inkább családunktól, közvetlen környezetünktől. Kialakulhatnak úgy is, hogy szándékosan „utánzunk” valakit, de úgy is, hogy ez teljesen véletlenszerűen történik. Sok berögződött mozdulatot el is hagyhatunk életünk során, mert mondjuk valaki felhívta rá a figyelmünket, hogy ez egy rossz szokás.
Összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a non-verbális kommunikáció jelentősége megkérdőjelezhetetlen, megfelelő értelmezése segíthet kiigazodni akár a magánéletben, akár a munkahelyünkön; egyoldalú, elhamarkodott interpretációja azonban könnyen félreértésekhez, hibás következtetésekhez vezethet.

Készítette: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 00:54:22

A blogbejegyzés elméleti háttere rávilágít arra, hogy mondanivalónkat a beszéden kívül számtalan más is közvetíti, többek között a testtartásunk, a gesztusaink és a mimikánk is. Akik pedig ezek tudatában vannak, azok sokkal hatékonyabban képesek kommunikálni. Ezen jelek értése és érzékelése által tehát lényegesen többet tudhatunk meg a másik fél szándékáról, mintha csak a szavaira hagyatkoznánk.
Gyakorlati példaként pedig érdemes lehet kiemelni a testbeszéd tükrözését, ami által választ kaphatunk a kapcsolatteremtés mikéntjére. Egy idegennel első találkozásunk során általában felmérjük, hogy pozitívan, vagy negatívan közeledik-e felénk. Ekkor tudat alatt megvizsgáljuk, hogy ugyan úgy mozog és gesztikulál-e, ahogyan mi – és adott esetben lemásoljuk a testbeszédét. Ezt nevezzük tükrözésnek, ami a kapcsolatteremtés, az elfogadás és a kötődés eszköze is egyben.
Legszembetűnőbb esete a tükrözésnek nem más, mint az ásítás. Nem véletlenül ragadós, ha valaki ásít egyet, a közelében szinte mindenki ugyan úgy fog tenni. Robert Provine szerint pedig annyira ragadós az ásítás, hogy valójában ásító emberre sincs szükség hozzá, elég a nyitott száj látványa is. Ennek evolúciós haszna – miként a majmoknál is – az erőszak elkerülése. A tükrözési gesztus tehát azt üzeni a másik félnek, hogy „Ugyan olyan vagyok, mint te. Ugyanazok az érzéseim, és ugyanolyan az ízlésem is.” A rockkoncerteken például azért ugrálnak az emberek, azért tapsolnak egyszerre, és azért is csápolnak, mert a tömeg együttmozgása biztonságot ad az egyénnek. De ugyanezt a hatást váltja ki a feldühödött tömeg is: az egyén egyszerűen önkéntelenül utánozni kezdi a többiek agresszív viselkedését, így megtörténhet az is, hogy a normális esetben szelíd emberek is elvesztik a fejüket ilyen szituációkban.
A tükrözés tehát nagy valószínűséggel velünk született készség, mert ezáltal az együttműködés által több élelemhez, jobb egészséghez és gazdasági növekedéshez juthat a közösség. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a tükrözés oldja a másik fél feszültségét is. Mindezt annyira hatásosan, hogy (lassított videofelvételek tanúsága szerint) még a pislogás, az orrcimpatágulás, a szemöldökfelvonás, vagy akár a pupillatágulás üteme is összehangolódhat. Ez különösen annak tudatában figyelemreméltó, hogy ezeket a mikrogesztusokat tudatosan képtelenség utánozni.
A megfigyelések szerint amennyiben egy csoport vezetője bizonyos gesztusokat tesz, felvesz pózokat, az „alábbrendeltek” sorra utánozni fogják, méghozzá általában rangsor szerint. Általában a vezető lép be először az ajtón, s az asztal vagy a pad végén ül le, nem pedig a közepén. Ha pedig döntéshozók egy csoportja megy be egy tárgyalóterembe, általában a legrangosabb megy elöl. Amikor leülnek, akkor a főnök ül az asztalfőre, az ajtótól legtávolabb. Olyan tárgyalásokon pedig, ahol a résztvevők az egyik vagy a másik oldalra állnak, megfigyelhető, hogy annak a testbeszédét másolják, akivel egyetértenek. Éppen ezért kijelenthető, hogy a testbeszéd egyik legfontosabb eleme a tükrözés, hiszen mások ezen az úton adják tudtunkra, hogy egyetértenek, vagy, hogy szimpatizálnak velünk. S természetesen mi is így tudjuk közölni velük ugyanezt.
Összességében a testbeszéd tükrözése esetén elfogadjuk az illetőt, és kapcsolatot teremtünk vele. Ez tekinthető természetes viselkedésnek barátok és egyenrangú felek között. Megfordítva viszont elzárkózunk a tükrözéstől, ha ellenszenves emberről vagy idegenről van szó, például a liftben velünk utazókról, vagy akár a pénztári sorban előttünk vagy mögöttünk állókról.
Forrás: Barbara és Allan Pease – A testbeszéd enciklopédiája
Készítette: A. Bálint, K. Dániel, S. Balázs

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13. 23:16:54

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Rendkívül érdekes téma a nonverbális kommunikáció témaköre. Sok kérdést fölvet, illetve ha belegondolunk, rengeteg olyan élethelyzet van, melyben a nonverbális kommunikációt tudatosan vagy kevésbé tudatosan alkalmazzuk. Sőt, ha belegondolunk, tulajdonképpen a nap során szinte folyamatosan -akarva-akaratlanul- közlünk magunkról bizonyos információkat a nonverbális kommunikáció által. Számunkra azonban a metakommunikáció különösen jelentősnek tűnt bizonyos élethelyzetekben, ezekből szeretnénk kiemelni kettőt, mégpedig a társas kapcsolatokat és az üzleti életet/politikát.

Az üzleti életben, illetve a politikában is rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az emberek a testbeszédükkel mit közvetítenek magukról. Gondoljunk csak bele, az üzletemberek, politikusok nagy része rengeteg időt és energiát fektet abba, hogy a testbeszéd csínját-bínját elsajátítsák, illetve hogy nyilvános helyzetekben minél tudatosabban műveljék azt. Nem véletlen, hiszen nagyon fontos, hogy egy cégvezető, vagy egy ország miniszterelnök a testtartásával, a gesztikulációjával hatalmat,erőt, bizalmat sugározzon az emberek felé, ezáltal pedig sokkal sikeresebbé, meggyőzőbbé válhatnak tárgyalások, nyilvános megjelenések során. Természetesen a tudatos metakommunikációt negatív célokra is felhasználhatják. Elképzelhető, hogy egy politikus szándékosan törekszik arra, hogy a testbeszédével az általa nyilatkozott dolgokat hitelesnek tüntesse fel, mivel olyan testhelyzetet vesz fel, olyan hangszínt alkalmaz, mely által az emberek automatikusan elhiszik a mondanivalóját még akkor is, ha nem feltétlenül tényszerű dolgokról van szó.

Az általunk választott másik téma a társas kapcsolatok. Érdekes megfigyelni, hogy már akkor is rengeteg mindent le tudunk olvasni az emberek arckifejezéséből, testtartásából, ha csak ismeretlenként találkozunk velük a metrón. Fokozottan igaz ez, ha az emberek között erősebb kapcsolati szálak vannak. A barátok, illetve a párok sokszor automatikusan le tudják olvasni egymás arckifejezéséről a hangulatukat, megérzik, hogy az adott illetőnek milyen kedve van. Nem ritka eset az sem, hogy a régi ismerősök között szavakra sincs szükség, mivel bizonyos helyzetekben egymás tekintetéből is ki tudják olvasni a másik mondanivalóját.

Fontos terület tehát a metakommunikáció, és annak vizsgálata, nem véletlen, hogy manapság szakemberek specializálódnak ezen terület felfedezésére, oktatására. Minél tudatosabban alkalmazzuk az életben a jó érdekében, annál sikeresebbek, megnyerőbbek lehetünk majd mások számára.

Kommunikációs gyakorlat