A férfiak és nők közti kommunikációs különbségek eredete

2016. április 30. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Napjainkban elterjedt az a vélemény, hogy a férfiak és nők egyenlő adottságokkal és képességekkel rendelkeznek. Tudósok, antropológusok és szociobiológusok kutatásaikkal megcáfolják ezt az állítást. A tudomány kezdi bebizonyítani, hogy egymás ellentéte a férfi és női gondolkodás. Kijelenthetjük, hogy a férfiak és nők merőben eltérnek egymástól. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán mások. A férfiak és nők folyamatosan vitatkoznak egymás véleményén, elképzelésén, hozzáállásán, valamint a másik viselkedésén. Amennyiben beismerjük, elfogadjuk ezeket a nemek közti különbségeket, úgy saját magunkat, párunkat, ellentétes nemű kollégáinkat is jobban el tudjuk fogadni, meg tudjuk érteni. Párkapcsolatainak is sikeresebbek és boldogabbak lehetnek.

De mi az alapja a férfiak és nők közti különbségeknek?

A nő és a férfi más-más evolúciós fejlődés végtermékei, s ezt a munkamegosztás kényszere hozta magával. Míg a férfi vadászott, addig a nő gyűjtögetett. A férfi megvédte a családot, a nő gyereket nevelt. Következésképpen testük és agyuk merőben másképp fejlődött. Ahogy testük megváltozott, hogy jobban alkalmazkodjék sajátos funkcióihoz, úgy változott az agyuk is. A férfiak erősebbek és magasabbak lettek a nők többségénél, és agyuk is feladatukhoz alkalmazkodva fejlődött. A nők általában elégedettek voltak, ha a férfiak távol jártak és munkájukat végezték, míg ők otthon a barlangban a tüzet táplálták, és agyuk az életük során betöltött feladatukhoz idomult.

Évmilliók során a férfi és női agyszerkezet e szerint különböző irányban fejlődött. Ma már tudjuk, hogy a két nem máshogy dolgozza fel az információt. Másképp gondolkozik. Másban hisz. Más meglátásai vannak, mást tesz első helyre és másként viselkedik.

Az 1960-as évektől fogva több, véleményét erőszakosan kinyilvánító csoportosulás is arra próbált rávenni minket, hogy tagadjuk meg biológiai örökségünket. Azt állítják, hogy kormányok, vallások és oktatási rendszerek valójában a férfiak nők elnyomására szőtt összeesküvése: összejátszanak, hogy a rendes nőket rabságban tartsák. Ha a történelmet nézzük, ez látszólag igaznak is tűnik. De azért fel kell tennünk a kérdést: ha nők és férfiak egyformák, amint ezt ezek a csoportosulások állítják, hogyan uralkodhattak a férfiak ilyen korlátlanul a világ felett? Az agyműködést feltáró tanulmányokból sok választ kaphatunk erre is. A nők és férfiak nem egyformák. Esélyegyenlőség szempontjából ugyan egyenlőek, de velük született képességeik tekintetében kifejezetten nem azok. Az, hogy a férfiak és nők egyenlőek-e, politikai vagy morális kérdés, de hogy egyformák-e, az tudományos kérdés.

Az 1980-as évek vége óta rohamosan nőtt a férfi és nő, illetve a női és férfi agy működése közti különbségekkel kapcsolatos kutatások száma. Fejlett számítógépes agyletapogató berendezéssel először láthattuk, hogyan működik az agy „élőben”, és az emberi elme beláthatatlanul tágas térségeire vetett első pillantásunk nyomán a férfi és nő közti különbségekre vonatkozó kérdések közül többre is sikerült választ találnunk.

A XX. század javarészében e különbségeket a társadalmi szoktatással magyarázták, vagyis azt állították, hogy szüleink és tanáraink beállítottsága miatt vagyunk azok, akik, ők viszont a társadalom hozzáállását tükrözik viselkedésükben. A kislányokat rózsaszínbe öltöztették és játékbabát nyomtak a kezükbe, a kisfiúkat kékbe öltöztették, játékkatonát nyomtak a kezükbe és labdarúgómezt húztak rájuk. A kislányokat babusgatták és simogatták, a kisfiúkat hátbaveregették és rájuk szóltak, hogy ne bőgjenek. Mostanáig abban a hitben éltünk, hogy a megszülető baba agya tiszta lap, amire a tanárok ráírhatják a gyerek választásait és azt, hogy mit részesítsen előnyben. A most rendelkezésünkre álló biológiai bizonyítékok fényében azonban kissé más kép rajzolódik ki arról, hogy miért gondolkodunk úgy, ahogy. A kutatások eredményei meggyőzően támasztják alá, hogy hozzáállásunkért, preferenciáinkért és viselkedésünkért jórészt hormonjaink és agyunk beidegzése felelős. Ez annyit tesz, hogy ha kisfiúk és kislányok egy lakatlan szigeten nőnének fel, ahol nem lenne szervezett társadalom és szülők, akik irányítanák őket, a lányok azért csak babusgatnának, simogatnának, barátkoznának és babáznának, a fiúk meg szellemi és fizikai viadalokat vívnának társaikkal, és mindenki számára érthető alá- és fölérendeltségi viszonyt építenének ki.

Evolúciós szerepköreink a túléléshez szükséges biológiai készségekkel és érzékeléssel is elláttak bennünket. Mindazt, amit oly gyakran boszorkányságnak, természetfeletti erőnek és női intuíciónak neveznek, az 1980-as évek óta kutatják és mérik, és kiderült, hogy az egész a nő minden téren kifinomultabb érzékelési képességére vezethető vissza.

A nők egyszerűen fogékonyabbak a testbeszéd, a hangból kiérződő hangulatok, hanglejtés és más érzékszervi ingerek árnyalataira. A nő igen kifinomult érzékei jelentősen hozzájárulnak a kamaszlányok koraérettségéhez. Tizenhét éves korukra a lányok többsége felnőttként viselkedik, míg az ugyanilyen korú fiúk idétlen, gyerekes tréfákkal szórakoztatják egymást. Nem annyira arról van szó, hogy a nőknek szuper érzékeik vannak, mint inkább arról, hogy a férfiaké hozzájuk viszonyítva eltompult.

A férfi és női agy működése is teljesen különböző. A ma ismert kutatási adatok mind egyet bizonyítanak: a férfi agya specializált, rekeszekre osztott. A férfi agynak olyan a felépítése, hogy egyszerre egy meghatározott célorientált feladatra képes összpontosítani, és a legtöbb férfi vallja is, hogy „egyszerre csak egy dolgot tud csinálni”. Ha olvasás közben letapogatnák a férfi agyát, kiderülne, hogy ilyenkor jóformán süketté válik. Ezzel szemben a nő agya több feladat egyidejű ellátására is alkalmas. Egyszerre több, merőben különböző dolgot tud csinálni, az agya soha nincs üresjáratban, mindig aktív. Képes egyszerre telefonálni, egy új receptet kipróbálni, miközben a tévét nézi. Egyszerre vezet, festi ki magát, hallgatja a rádiót és beszél a kihangosított mobiltelefonon. Mivel a nők agyuk mindkét féltekéjét használják, sokuknak nehezére esik a jobb kezüket a baltól megkülönböztetni. A nők mintegy 50%-a képtelen azonnal rávágni, melyik melyik, s előbb egy azonosításra szolgáló gyűrűt vagy szeplőt keresnek a pillantásukkal. A férfi, aki vagy csak jobb vagy csak bal agyféltekéjét használja, sokkal gyorsabban különbözteti meg a jobbat a baltól.

Készítette: Kovács Dóra, Rigó Petra, Wippelhauser Anna

Forrás: Pease, Allan & Barbara (2000): Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? Fiesta Stúdió Könyvkiadó, Budapest

11 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.01. 11:05:18

Véleményünk szerint ez a félév egyik legizgalmasabb témája, mivel rendkívül modern és igaz mind a fiatalok, mind a felnőttek szemszögéből. Rengeteg kutatás, tanulmány, és statisztika készült a férfi és a női agy különbözőségeiről, amik többnyire azért igazak. A női és a férfi agyi működés már évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat és pszichológusokat. Egyes kutatások szerint szerveink belső mérete meghatározó lehet abban, hogy férfi vagy női nemi hormonok vannak-e többségben a szervezetünkben: ha magasabb a férfi hormonok aránya, az azt jelenti, hogy a lányok többnyire igyekeznek fiúsan viselkedni (pl: fociznak, vagy csak éppen jobban érzik magukat, ha lányok helyett fiúk társaságában vannak). Ezzel ellentétben ha kevesebb, akkor a hagyományos értelemben vett lányról beszélhetünk, aki babázik és többnyire a lányok társaságában van. Ez a különbség már a majmok korában is megjelent.
Más kutatások szerint azonban egyáltalán nincs különbség a két agy között, egy-két helyen fedezhető fel csupán némi érdemleges különbség.
Ha a különbözőségeket nézzük, megállapíthatjuk, hogy a férfiak kifejezetten jobbak a tájékozódásban, míg a nők inkább a verbalitást és a kézmozgásokat igénylő tevékenységekben körözik le a férfiakat (ebben is lehet kivétel természetesen, gondoljunk csak arra, amikor egy férfi ügyesebb a konyhában, mint a barátnője vagy a barátai). A nőket jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, míg a férfiakat inkább egyes folyamatok működése hozza lázba (nem véletlen, hogy a fizikai, matematikai és kémiai találmányok nagy része férfiaknak köszönhető). Ha egy bonyolultabb szervezet vagy szerkezet lényegét és működését kell megvizsgálni vagy megérteni, ebben is inkább a férfiak állnak vezető pozícióban. A nők abban is jeleskednek, hogy rendkívül találékonyak, képesek kitalálni a másik gondolatait mindössze egy nézésből vagy non-verbális kommunikációból. Ezen kívül bele is tudják élni magukat egyes helyzetekbe, míg a férfiak inkább objektívek, kevésbé vonzódnak az ilyen helyzetekhez.
Érdekes kutatási eredmény az is, hogy a nők képesek mindkét agyféltekéjüket egyformán, egyidejűleg használni (ezért van az, hogy mi nők jobban tudunk figyelni több dologra egyszerre, mint a férfiak). A nők képesek egyszerre főzni, telefonálni és a gyerekre figyelni ,míg a férfi számára megszűnik a világ akkor, ha mondjuk tévét néz. Ha telefonál, már nem tud 100%-osan koncentrálni, zavarják a zajok és a hanghatások.
Ha az anyagiak terén vizsgálódunk, a nők számára rendkívül fontos tényező a férfi gazdasági teljesítőképessége, míg ez a férfiaknál nem jellemző, ők a családkereső szerepében vannak,ők maguk is ezt a kívánt helyzetet akarják elérni. A férfiak előnyben részesítik a családalapítást, míg a nők számára elsődleges cél az, hogy ehhez a férfi megfelelő anyagi hátteret és támogatást nyújtson. Sok kapcsolat ezért megy tönkre, mert a férfiak képtelen annyit teljesíteni, mint amennyit egy nő elvár egy kapcsolattól. Természetesen más kérdés az, ha a férfi hűtlenkedik, ilyenkor nem lehet objektív képet kapni afelől, hogy megérett-e az apaságra és a családalapításra, a nők többsége azonban kifejezetten vonzódik ezen típusú férfiakhoz attól függetlenül, hogy vállalják azt a következményt, hogy a férfi időnként nem jön haza, túlórára hivatkozik, vagy éppen tisztában vannak azzal, hogy félrelép. Ez minden női agyban benne van, nem véletlen, hogy a női nem a „zöld szemű szörny”, ez inkább rájuk jellemző.
Összességében nekünk nagyon tetszett a cikk, rendkívül jól össze volt foglalva és e mellett érdekes témát feszeget.

Készítették: Gyémánt Szilvia, Láng Alexandra, Nagy Rita

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 15:05:45

A női és férfi agy közötti különbségek vizsgálata állandóan aktuális téma, szinte minden héten olvashatunk egy-egy kutatásról, amikben erről értekeznek pszichológusok, szociológusok, de még akár bulvárlapok újságírói is. Mennyit hihetünk ezeknek az írásoknak, mennyi tudományos alap van ezeknek a cikkeknek a hátterében? Nyilvánvalóan, ahogy a lányok bejegyzésében is olvashattuk, az alapvető kutatások mára már bizonyított tények, hiteles források, tudományosan alátámasztott elméletek. A férfiak és nők agya valóban sok mindenben eltér, máshogy állunk dolgokhoz, másra vagyunk ráhangolódva.

Rengeteg klisé van arról, hogy a férfiak nem tudnak több dologra figyelni, a nők pedig nem tudnak tájékozódni vagy éppen jól vezetni. Vajon igazak ezek? A klisék kialakulásának általában oka van, de sokszor elfeledkezünk arról, hogy ezek az állítások nem feltétlenül általánosíthatók mindenkire. Mindannyian különbözőek vagyunk, biztosan van rengeteg nő is, aki képtelen a multitaskingra, és – tapasztalatból állíthatjuk – olyan férfi, aki borzasztóan vezet. A lényeg, hogy minden olyan tulajdonságot, amit egy nem, korosztály, népcsoport nagy részére jellemző, hajlamosak vagyunk ráragasztani az adott szegmentum összes tagjára.

Manapság, a XXI. század erőteljes esélyegyenlőségi törekvései mellett egyre óvatosabban kell fogalmazni az ilyen jellegű különbségek kapcsán, hiszen napjaink társadalma átalakulóban van – a modern családok gyakran már nem a klasszikus modellben működnek. Sokszor például az apa marad otthon a gyerekekkel, míg az anya dolgozik. A megszokottól eltérő szerepmodellek azt jelentenék ezek alapján, hogy a nők férfiasabbak letttek és a férfiak a kapcsolat női szereplői? Véleményünk szerint nem, mindössze nyitottság kérdése az, hogy hajlandóak-e új, eddig szokatlan dolgokat kipróbálni. Ezekre a fiatalabb generáció már sokkal több esetben rávehető ahhoz képest, mint amennyire szüleink vagy nagyszüleink voltak. A különbség nem abból adódik, hogy annakidején a szülők a gyerekeiket kevésbé szerették, mindössze máshogy mutatták ki érzéseiket, a férfiak a megszokott kemény, erőteljes apa szerepéből nem tudtak és nem is akartak kilépni, míg manapság már sokkal inkább szeretik elengedni ezt és kimutatni a gyengéd oldalukat is gyermekikkel szemben, akár olyannyira, mint a nők. Ezek a változások azt jelentik, hogy lassan a férfiak többezer éves evolúciós fejlődése más irányba indult el?

Természetesen vannak olyan közhelyek is, amelyekben valóban magunkra ismerhetünk. Csapatunk tagjai közül mindannyian egyetértettünk abban, hogy a nőkre valóban tipikusan igaz, hogy rengeteget tudnak – és szeretnek is – beszélni, kifejezni érzéseiket, mindent alaposan kivesézni, míg a férfiak ezekben a helyzetekben inkább „védekező” szerepbe váltanak, bezárkóznak, szinte harapófogóval kell kiszedni belőlük minden gondolatot. Az sem titok, hogy a nők szeretnek gyakran célozgatni, háttérinformációkat elhinteni egy beszélgetésben, amiről ők úgy gondolják, hogy egyértelmű és szembetűnő utalások, azonban a férfiaknak fogalma sincs arról, hogy éppen miben hibáztak, mit kellett volna észrevenniük.

A férfi agy „tompasága” ilyen szempontból jól megnyilvánul abban, ahogy a színeket kezelik. A férfiaknak van fekete, fehér, kék, sárga, piros és zöld. A nők ezzel szemben többszáz színt ismernek és különböztetnek meg. Ugyanez igaz arra is, hogy egy beszélgetésben a nők sokkal érzékenyebbek mindenre. Nem csak a verbális kommunikációból, a konkrétan elhangzott szavakból, de a metakommunikációból, a gesztikulációból is rengeteg olyan dolgokat szűrünk le, amit a férfiak nem is vesznek érte, talán nem is szándékos vagy jelentéssel bíró történések, mozdulatok a részükről.

Összességében elmondhatjuk, hogy valóban sok szembetűnő különbség van férfi és nő között, de még több hasonlóság, amiket manapság – valamilyen okból - még hajlamosak vagyunk elkülöníteni.

Írta: Andavölgyi Bianka, Gecsényi Viktória, Jónás Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 21:37:00

A 13. héten elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy egy kicsit humorosabb oldalról is megközelítsük a feladatunkat. A Blog.hu hiányosságainak köszönhetően nem dobhatjuk fel mondandónkat szemléltető képekkel, pedig ebben a témában ez lenne a leghatékonyabb. Ennek hiányában csak a forrásainkat fogjuk megjelölni, melyeket szóban próbálunk majd megeleveníteni.

A példáinkat a diply.com-ról illetve a boredpanda.com-ról szereztük, ahol összesen 44 hihetetlenül igaz (és vicces) különbséget szedett össze a férfi és a női agy működése között. Ebből néhányat fogunk ebben a kommentben is szemléltetni, majd pedig kifejtjük további gondolatainkat is a topikkal kapcsolatban.

Az első lehet a pakolás. (Mivel főleg női olvasókra számítunk,) képzeljük bele magunkat abba a helyzetbe, hogy 1 hét múlva elutazunk. Már most azon pörgünk, hogy vajon mit kell bepakolni, mit fognak otthon csinálni annyi ideig a gyerekek, be fog-e férni a sok cucc és hogy vajon mit fogunk az összes előkészület ellenére otthon hagyni. Ezzel szemben a férfi az utolsó 5 percben összedobja azt a három póló-alsógatya-zokni kombót, amit vinni szeretne az egy hétre.

Vagy ott van a manapság igen gyakori eset, a chat vagy messenger üzenetek dekódolása. De vegyünk csak egy egyszerű példát. Az első randi után írunk az ellenkező nemű illetőnek egy üzenetet, majd várjuk, hogy válaszoljon. Meg is jön a válasz, de vajon az pontosan mit jelent? Miért nem válaszolt hamarabb? Pontosan hány órája találkoztunk? Leláttamozta az elején és nem reagált utána rögtön? Milyen szavakat is használt? Tett a végére smiley-t? … és még sorolhatnám a női agyban felmerülő kérdéseket. Bezzeg a férfi mit gondol át?
Válaszolt:
Igen: Akar engem
Nem: Akar engem

A vicces meme-ek természetesen sarkított, úgymond karikatúráját mutatják az igazi női és férfi jellemnek. Érdekesnek találtuk, hogy a képek alatt pár érzékenyebb ember kommentje is volt, akik szexistának és sértőnek találták a képeket. Amit ebből mi érdekesnek találunk az az, hogy valószínűleg azért tartották sértőnek, mert rájuk nem voltak igazak a képek, ahogy semelyik (akár a tudósok által bizonyított) jellemvonás sem igaz minden egyes emberre. Vannak férfiak, akik hevesen kifejezik érzelmeiket, szeretnek öltözködni, rendet tartani, családcentrikusak, míg vannak olyan nők, akiknek állandóan a szex jár az eszükben, nem akarnak családot vagy szeretik a kockáztatást. Ezek mind olyan tulajdonságok, amikkel a tudósok szerint nem rendelkezhetnének, de szerintem mindenki tud olyan embereket mondani, akikre igazak. Természetesen a tudósok elméletei valós alapra épültek, pont úgy, ahogy a meme-k is, de fontos észben tartani, hogy alapvetően mind különbözőek vagyunk.

A férfi és nő közti különbség az irodalmat is megihlette, gondoljunk csak John Gray könyvére, melynek ,,A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek” címe igazi szállóigévé vált. A könyvet több mint 40 országban adták eddig ki, és 30 milliónál is többet adták már el belőle. De tényleg ennyire különbözőek lennénk? Az igazság az, hogy sokkal könnyebb és valljuk be, élvezetesebb azokat a jegyeket kidomborítani, amelyekben eltérőek vagyunk. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a valóságban sokkal több a közös vonás a két nem között, mint a különbözőek. Csak kicsit több figyelmet és megértést kellene tanusítani egymást iránt, így a kis marslakók és vénuszlakók nem éreznék annyira külön fajnak egymást.

Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni

Források:
diply.com/menshumor/differences-between-men-women/39636
www.boredpanda.com/men-women-differences-comic/

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 09:29:43

Ezen a héten a nők és férfiak közötti eltérésekről szól a blogbejegyzés. Kommentünket egy érdekes könyv Huszár Ágnes, Bevezetés a gendernyelvészetbe című könyvének szociolingvisztikai vizsgálatának bemutatára szeretnénk szentelni. A könyv a nyelvhasználat és a nemek viszonyát vizsgálja, amit szerintünk minden kommunikációval foglalkozó szakembernek elengedhetetlen lenne ismernie.
Szociolingvisztikának azt a tudományt nevezzük, amely a társadalom szempontjából vizsgálja a nyelvhasználatot. Egyik területei a nem és nyelv viszonyának vizsgálata. Azonban nagyon fontos kiemelni, hogy háromféle nemről beszélhetünk. Létezik biológiai nem, amivel születünk, a nyelvtani nem, tehát a ragozásban használatos nemek illetve különböző nemű szavak, és a társadalmi nem, azaz gender. A társadalmi nem nem velünk született tulajdonság, hanem, a cselekvéseink, viselkedésünk által meghatározott nem. A kettő a szocializáció folytán sokszor összeér, hiszen a társadalomnak van egy elvárása azt tekintve, hogy a biológiai nemünkhöz mérten hogy kell viselkednünk, mi tesz egy nőt nővé, egy férfit férfivá.
Huszár Ágnes könyvében szereplő alapvető szociolingvisztikai eltérések a nők és a férfiak nyelvhasználatában a következők a Brit Nemzeti Szövegtár felmérése alapján:
Azt lehet mondani, hogy a férfiak sokkal több mondatszót-indulatszót, befejezetlen mondatot használnak, mint a nők. A nők többnyire hosszabb, jól szerkesztett mondatokban beszélnek. (Huszár 2009.)
A nők szóhasználatban szintén gyakoribb az udvariasság, avagy bizonytalanság jeleként megjelenő, a kifejezett állítást gyöngítő, vagy relativizáló nyelvi jelek, mint az „az hiszem”, „szerintem”, „esetleg”, „egy olyan tudod” stb. Obszcén szavak használata társaságban a nők számára tabu, a társadalmi normák szerint (manapság ez az állítás kezdi érvényességét veszteni a fiatalabb generációkban). Ha a férfiak csak maguk közötti használnak obszcén szavakat, az pedig az erővel, a férfiassággal kapcsolódott össze. Bár a fiatalabb korosztályok női tagjainak beszédmódja meglehetősen obszcén. Főleg vagy kizáróan nők használnak a finom megkülönböztetésekre alkalmas színneveket (mályvaszínű, bézs, bíbor, vörös) és kedveskedő megszólításokat és mellékneveket (szivi, édi, tündi, aranyoskám). Bizonyos jelzőket csak nőkre vagy csak férfiakra használunk. A nők a szóhasználatukban törekednek a változatosságra, és a lexikai fokozásban található különbség a férfiak és a nők között. A nők többségében több szót használnak, és szívesen alkalmaznak olyan fokozást pozitív melléknév mellett, amelyben a fokozó elem negatív jelentést hordozott (pl.: ijesztően szép). (Huszár 2009.)
Nemi különbségek a nonverbális kommunikációban is fellelhetőek. A nőkre jellemző, hogy beszéd közben fejüket kicsit balra előre hajtják. A nők gyakrabban s hosszabban néznek beszélgetőtársuk szemébe. Az emocionális viselkedésben is eltérések mutatkoznak. A nők ugyanis többet mosolyognak nyilvános helyen, férfiak társaságában többet is nevetnek, de többet is sírnak a nemileg eltérő szocializáció folytán. A nők gyakrabban és változatosabban gesztikulálnak, beszéd során gyakrabban érintik meg saját magukat. A mások megérintésében azonban a férfiak vezetnek. A nők általában ügyesebbek a kommunikációs események alakításában. Jobban tudják közvetíteni a testtartással, a szemkontaktussal, mozgásokkal partnerük felé az üzenetet. A két nem nemcsak eltérően használja, hanem másként is értelmezi a kommunikáció non-verbális elemeit. A nők általában érzékenyebbek a nem-verbális jelzésekre (Huszár 2009.).
Ezekkel a jellemzőkkel a hétköznapok során mindenki találkozhat, hogy mennyire tudatosul bennünk, hogy ezek a nemek miatti eltérések ténylegesen jelen vannak az egy másik kérdés. Azonban szerintünk fontos, hogy ne utasítsuk el alapból ezek jelenlétét, mondván, hogy egyszerű sztereotípiákról van szó, ugyanis ahogy azt a blogbejegyzésben is írták, ténylegesen megfigyelhető biológiai, agyi eltérések is vannak a nők és férfiak között.

Írta: Szarvas Diána, Nagy Dóra, Szarvas Diána

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 10:16:43

A férfi és női agy különbségei mindig is kiemelkedő téma volt, akár tudatosan, a kutatók között, akár mint elvárás a gyermekek között az óvodában, iskolában. Gondoljunk csak arra a példára, ha egy kislány inkább fiús játékokkal szeretett volna játszani ai óvodában, a kisautókkal, kismotorral, vagy akár a fakarddal. Nem kellett ahhoz az óvónéni iránymutatása, hogy a többiek éreztessék vele, nem ez a legmegfelelőbb számára, úgymond nem ez a társadalmi elvárás. Mert bármennyire is furán hangzik, már a kisgyermekek is elvárják egymástól, hogy a nemüknek megfelelő játékokkal játszanak. A kislányok kiközösítik ezt a kislányt, hiszen nem velük akart babázni, akkor ’más’, a fiúk pedig nem akarnak vele játszani, mert hát lány. Pedig könnyen lehet, hogy csak a fiútestvérei mellett szokta meg azt, hogy inkább a fiús játékokkal tud bekapcsolódni a játékba.
De ugyanez fordítottan is megjelenik. Gondoljunk a kisé érzékenyebb kisiskolás srácra, aki, ha elesik, vagy a nagyobbak kicsúfolják, könnyen elsírja magát. Akár azért, mert ilyet nem tapasztalt, úgymond burokban nőtt fel, a szülei babusgatták, mindig volt ott valaki, hogy felkapja, ha elesik, és senkinek nem hagyták, hogy csúfolja, sőt, akár még óvodában sem járt, hogy megtapasztalja a hozzá hasonló korú gyerekek társaságát, viselkedési normáit. Természetesnek mondható, hogy az ilyen srác sokkal könnyebben válik az osztálytársai, iskolatársai céltáblájává, ugyanúgy a fiúkénak, mint a lányokénak. Hiszen a kortársai is úgy érzik, hogy nem kellene annyit sírnia, mert csak a lányok sírnak’. Talán azért, mert ők nem sírnák el magukat egy eleséstől és ezért nem tartják normális reakciónak. De az is lehet, hogy azért, mert a szüleik, nagyszüleik, nevelőik így tanították nekik, azt mondták a fióknak, hogy lányos, ha sírnak és nem illik, sőt, még a televízióban, a rajzfilmekben is ezzel a formával találkoznak, hogy csak a rózsaszín ruhába öltöztetett copfos lány karakterek sírhatnak, a kék, nadrágos fiúk nem. Ha pedig mégis sír, akkor tuti, hogy az illető az adott mese úgymond ’lúzer szereplője’ a kiközösített, gyakran kövérebb srác. És ők ezt a ’példát’ vagy normát kívánják követni a saját közösségükben is.
Éppen ezért nehéz a laikusoknak eldönteni, hogy vajon belenevelt szokásról, vagy valóban az agybeli különbségekről van-e szó. Hiszen, ha nem is mondják meg egy lánynak, hogy hogyan is illik pontosan viselkedni, mégis látja a követendő példát a rokonokon, ismerősökön. És azt a mondást is igen sokat hallja, hogy ’a férfiak csak egy dologra tudnak egyszerre koncentrálni, míg a lányok több felé tudnak egyszerre figyelni!’. Ebből elvárás alakulhat ki, aminek a lányok megpróbálnak megfelelni, gyakran sikerül is, a fiúk pedig nem. Épp ilyen elvárás-különbség lehet a rendszeretés, a szépírás a helyes viselkedés, amiből később kialakul, hogy a nők íróasztalán, munkakörnyezetében nagyobb a tisztaság, a rend, mint a férfiaknál. De megfigyelhető, hogy a lányok és nők számára igény is van a rendre, nem csak elvárás. Akár egy szobájában, asztalán rendezkedő kislányra gondolunk, akár egy férfi ismerősét körülvevő rendetlenséget kritizáló hölgyre esik a választásunk.
Szerintünk a különbségeket ördögi körként generálja és hangsúlyozza ki az agyi különbségek és a elvárások – oktatás. Hiszen azért, mert ez kialakult valami a biológiai fejlődés során, elvárják, hogy annak megfelelően viselkedjen az illető, már gyerekkorában, és megtanítják neki, míg ezek a tanítások és elvárások is változtathatják az idő során az agyat.

Készítették: Gerics Dorottya, Langer Petra, Weinper Fanni

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 10:33:05

Korunkban valóban könnyedén megfigyelhetők és fellelhetők a férfi és a női nem közötti különbségek. Ám véleményünk szerint ezen különbségek nem olyan drasztikusak és eget rengetőek, mint, ahogyan azt a blogbejegyzésben olvashattunk. Ténylegesen létező dolog, hogy a két nem máshogyan gondolkozik, másként reagál különböző szituációkban, valamint más ösztönzi őket cselekvéseik során. Mindennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a férfiak is képesek egyszerre több dologra odafigyelni, képesek női, vagy éppen anyai feladatokat ellátni, és ez fordított esetben is így van. A nők is rendelkezhetnek férfias tulajdonságokkal, kiválóan helyt állhatnak általában férfiak által betöltött pozíciókban (rendőr, labdarúgó, vezető, stb.). Tehát az említett különbségek alapján nem mondható ki, hogy egy-egy tulajdonság tipikusan nőkre, vagy férfiakra lenne jellemző, hiszen minden esetben létezik rengeteg ellenpélda, mely bizonyítja, hogy ma már ezt nem lehet ilyen konkrétan kimondani.
A fizikai, testi különbségek normális esetben egyértelműen jelen vannak (habár a mai világban sajnos már nem minden esetben lehet megkülönböztetni a két nemet), ez nem is kétséges. De a belső tulajdonságok nem csoportosíthatóak egyértelműen csak a férfiakhoz, vagy csak a nőkhöz. Például az, hogy a nők érzelmesebbek, vagy romantikusabbak nem feltétlenül csak ránk jellemző, ugyanis ez elmondható sok férfiról is. Ők is ugyanúgy képesek érzelmeik kifejezésére, sok esetben még jobba is, mint a nők. Vagy ellenpéldául rengeteg nő viselkedik férfiasan, pedig egyértelműen a női nemet képviselik, és szexuális beállítottságuk is a helyén van. Ez fakadhat neveltetésből, például, ha valaki több fiútestvér között nő fel, valamint egyszerűen a személyisége ilyen.
Ahogy haladunk előre az időben, és egyre inkább bekebelezi a társadalmat a globalizáció, annál inkább kezd halványulni az a bizonyos vonal a férfi és a női nem jellemző tulajdonságai, és a feléjük támasztott elvárások között. Lassan afelé haladunk, hogy maguk a nemi identitások is összemosódnak, de ez egy hosszú, kényes és oldalakon át boncolgatható más téma, amit inkább jobbnak látunk most mellőzni.
De térjünk vissza az esetünkben lényeges kérdéshez. Nehéz eldönteni, hogy a mai világban egyet értsünk-e azzal a kijelentéssel, hogy egy nőnek az a dolga, hogy gyereket szüljön. Nehéz a döntés azért, mert egyfelől ez a megállapítás ledegradáló hangvételű, és magában hordozza azt a nézetet, hogy egy nő tulajdonképpen másra nem is alkalmas. Ne akarjon karriert építeni, és vágyjon arra, hogy ő, csak egy egyszerű nő, majd felmutat valamit, amit tisztelettel elismer a környezete. Másrészt viszont nagy dilemma az is, hogy ha egy nő szeretne családot, hogyan építse bele az életébe amellett, hogy szakmai területeken is megvalósíthassa önmagát. Ez kétség kívül egy lemondás a gyengébbik nem részéről, mely alighanem tiszteletre méltó, még ha sokszor, személyiségből adódóan könnyű is a döntés. Ez persze egy szélsőségeket boncolgató eset, de sajnos a mai világ küzd a kérdéssel, hogy mennyire tartsa egyenjogúnak a két nemet, és mennyire tartson ki amellett a nézet mellett, hogy a nemeknek igenis meg kell maradniuk a saját szerepkörükben.
A világ így is nagyot fordult, ha csak az elmúlt 50 évet vesszük alapul, akkor is. Itt ülünk egy egyetem könyvtárában, mert igen, természetes, hogy nőként is egyetemre járunk, ahol nem a gyereknevelés és a háztartás fortélyait sajátítjuk el, hanem tanulunk és felkészülünk a szakmai életünk nehézségeire, és - a berögzült megítélésektől eltekintve - ugyanolyan esélyekkel lépünk majd ki a pénzkeresés és önfenntartás világába, mint férfi társaink.

Készítették: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 12:13:03

Kazinczy jól ismert „Szólj! s ki vagy, elmondom.” idézete mára már szinte szállóigévé vált, amit különböző helyzetekben szoktunk alkalmazni, és tekintve, hogy a nemek közti különbség a kommunikáció terén (is) igen erőteljesen előtűnik, így az idézet ebben az esetben e heti témánkhoz is tökéletesen passzol.

Az órán átbeszélt férfiak és nők közti különbségek jellegzetességei és a blogban említett genetikailag „előre kódoltság” egyaránt érdekes volt és családon belül is elgondolkodtatott, hisz utólag belegondolva – és tegnap délután „tesztelve” is az elméletem – már ténylegesen baba korunk óta fennáll a nemek közti különbség. A képen is ábrázolt női-férfi agy közti különbséget is bizonyítja, hogy a bejegyzést olvasva, más-más jutott eszünkbe, amiről írhatnánk – a „gyengébbik” nem képviselőjeként számomra például egyből a családi kapcsolatok jutottak eszembe. Nagynéniként adott két szép, a világgal a maguk 16 hónapjával épp ismerkedő baba, akik nevezetesen pont fiú-lány párost alkotnak – és nem mellesleg ikrek.

Azon kívül, hogy épp abban a korszakban vannak, mikor minden és mindenki „vau-vau”, Lara szája már most többet jár, legyen a kocsiban, a lakásban vagy sétáljon a Duna-parton, bármit is tesz, beszél magában, dudorászik és folyamatosan próbálja megértetni magát, míg Máté csak akkor ad ki bármilyen hangot, ha célja is van azzal, hogy rá figyeljen mindenki. A kommunikációs szokások mellett a viselkedésbeli minták is élesen kirajzolódnak kettőjük között. Lara apás, Máté matricaként ragad időnként anyukájához. Lara megfontolt, az első születésnapi „pancsolós-szétmaszatolós” tortájukba is épphogy belenyúlt egy finom és lányos kézmozdulattal, Mátét fürdetni kellett utána, annyira összemaszatolta magát. Lara (bár pár perccel idősebb), folyamatosan keresi Máté társaságát, gyakran követi őt bármerre, s láthatóan árad belőle a szeretet, míg Máté ha csak lehet egyedül indulna el bármerre. Rengeteg különbséget tudnánk még hozni a kérdésben, azonban úgy éreztük, ennyi példa elég volt arra, hogy alátámasszuk a blogban is olvasottakat, miszerint viselkedéseinkért jórészt hormonjaink és agyunk beidegződése felelős, hisz az ikrek egyidősek, ugyanazt a nevelést kapják, sosem voltak direkt rózsaszínbe és kékbe öltöztetve, mégis, már most máshogy viselkednek és kommunikálnak egymással és a külvilággal is.

Hogy egy pillanatra elvonatkoztassunk a női látásmódtól és a komment túl egyhangú, női szemmel írt fókuszától, a második részben jöjjön hát a férfiak meglátása a férfiak és a nők közti kommunikációról. Férfiak szájából igen gyakran hangzik el az a mondat, miszerint „a nők tízszer annyit beszélnek és közben hússzor annyi értelmetlen dolgot mondanak”. Ez a megfogalmazás egyszerre támasztja alá azt, miszerint a nők hajlamosak többet beszélni és közben elkalandozni, és azt, hogy a férfiak képesek egy dologra fókuszálni és arról tőmondatokban, tárgyilagosan csak a lényeget megfogalmazni. Mikor férfiak beszélgetnek, feldobnak egy témát – ami legtöbbször a sport és/vagy a nők körül összpontosul – és arról beszélnek relatíve hosszú ideig anélkül, hogy bármerre jelentősen elkalandoznának.

Végül, egy apró megfigyeléssel zárnánk a félévben írt utolsó bejegyzésünk, ami az aktuális témából adódóan a férfiak és nők közti kommunikációs – jelen esetben fogalmazásmódbeli – különbségről szól. Tanáraink számára ez az évek során valószínűleg már feltűnt, mi a tanultak hatására figyeltünk fel a különböző csoportos dolgozatok és beadandók összeszerkesztésekor erre, egy-egy ilyen dolgozat készítésekor ugyanis azt láthattuk, hogy a csoport fiú tagjainál készített résznél rendre rövidebb, tömörebb mondatokat találtunk, míg a lányok esetében hosszú, akár 6-8 soros, kacifántosan megfogalmazott mondatokat is felfedeztünk (és visszaolvasva kommentünket, itt is több 4-5 soros mondattal találkoztunk).

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni (szerda 13.40)

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 12:36:52

A férfi és női agy különbségei, egy mindig visszaköszönő téma. Mi ezen a héten részben saját gondolatainkat írnánk le, ezzel a témával kapcsolatban, kezdjük is ezzel. A mi általánosságban elmondható tapasztalatunk, és persze nem mindenkire igaz, hiszen mi magunk is találkoztunk kivétellel, az ha egy baráti iszogatáson, ahol az alkohol fogyasztás még nem érte el a kritikus szintet, ott ha egy férfi be akar csatlakozni egy női beszélgetésbe, akkor azt viszonylag könnyen megteheti. Talán ez annak is köszönhető hogy a nők egy beszélgetés alatt, rengetegszer váltanak témát, ezért nem is mennek bele a részletekbe, nem boncolgatják, nem ásnak mélyre. Egy ilyen felszínesebb beszélgetésbe mindig könnyebb belefolyni, mint a férfiak társalgásába. Hiszen ők sokszor, persze most azokról a diskurzusokról beszélünk, mikor egy fontos, releváns, aktualitást élvező téma kerül szóba, jobban elmélyednek a beszélgetésben és mélyrehatóan megvizsgálják azt, minden szemszögből. Egy ilyen beszélgetésbe sokkal nehezebb becsatlakozni, sőt talán még a beszélgetésben résztvevőket is zavarja a becsatlakozni kívánó személy, hiszen ők már túl vannak számos olyan megvitatott kérdésen, ami az új ember számára felmerülhet.
Habár nehéz téma ez és nem szívesen formálunk véleményt róla (főleg mivel nincsen konkrét véleményünk) mégis kénytelenek vagyunk, akkor is, ha nem vagyunk túlságosan belemélyülve és ezért számunkra ez egy valóságos aknamező. Tehát igazából egyetértünk, hogy a férfi és a női agy különbözik és nem is nagyon gondoljuk, hogy ezt kevés szélsőséges emberen kívül bárki vitatná. A legtöbb hangos csoport is inkább az esélyek különbözősége miatt kampányolnak, mintsem a fizikai különbözőségek ellen volnának. Bár persze vannak hiedelmek és olyanok, akik azt gondolják, hogy a férfi és a nő tulajdonképpen ugyan úgy kezelendő és természetesen van erre is példa, de talán nem ez az általános.
Gyakran támadják az esélyegyenlőségért és a női-férfi nem közelebb hozásáért küzdő csoportok, hogy a reklámok és a média erősíti a különbözőség tudatát az emberekben (elvégre szerintük a különbözőség társadalmi jellegű elsősorban). Azonban érdemes végiggondolni, hogy ezek a reklámok profit orientáltak, tehát a céljuk az, hogy a lehető legolcsóbban a lehető leghatékonyabbak legyenek. Ezen kívül kutatásokra épülnek, melyek egyértelműen azt mutatják, hogy az éri meg, hogyha sztereotípiákra építenek. Gyakran a tudat alattira hatva működnek ezek a reklámok, tehát nem feltétlenül egyértelmű a sztereotípia jelenléte, azonban mégis működnek. Vannak olyanok, amelyek a férfi célcsoportot célozzák és vannak, amelyek a nőkét. Ebből látszik, hogy márpedig ezek a sztereotípiák igenis jelen vannak. Vannak kivételek, de a társadalomban a legtöbb ember akkor is a sztereotípiák rabjai. Persze ha ráfekszünk a témára és nagyon be akarjuk bizonyítani, hogy márpedig ránk csak azért sem igazak ezek és tudatosan teszünk az ellen, hogy a sztereotípiák ne legyenek igazak, akkor nem lesznek azok. De ha nem foglalkozunk a témával, mert nem érdekel, akkor a legeslegtöbb esetben igazak lesznek ránk. Meg valójában kit érdekel? Mármint.. Miért is zavarnak ezek minket valójában? Vagy csak a negatív sztereotípiák zavarnak? A pozitívak nem annyira? Például az emberek tárgyként kezelése komolyan zavaró jelenség. De kutatások alapján ez csak abban az esetben igaz, hogyha olcsó tárgyat személyesítenek meg. Ilyen az olcsó étel, állatok, stb. Abban az esetben azonban, hogyha egy drága parfüm, vagy egy óra/ékszer szerepel a reklámban, akkor az nem zavarja a megkérdezetteket.
Érdekes és kimeríthetetlen téma ez a nemek közötti különbség és valószínűleg ahány ember, annyi vélemény, annyi élettapasztalat. Valószínűleg nem lesz mostanában egyértelmű konszenzus a kérdést tekintve, de addig is érdekes róla beszélni, hacsak nem válik ez is tabuvá, mint a legtöbb társadalmi kérdés.

Készítették: A.B. K.D. S.B.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.08. 20:18:24

A férfi és a női agy közötti különbség manapság egyre többször kerül előtérbe nem csak a funkciókat, hanem a képességeket tekintve is. Örök probléma, hogy a fejlett társadalmakban is a nők sokszor úgy érzik, hogy alul vannak értékelve, sőt sok esetben fizetve mikor, ugyanazt a munkát végzik, mint férfi kollégáik. Ezt eredendően a fejlődéstörténet során kialakult szerepeknek is köszönhető. Ahogy az összefoglaló is említi a női és a férfi szerepek már az őskortól különváltak. A nők inkább otthon töltöttek be meghatározó szerepet, míg a férfiak a család megélhetéséhez szükséges munkát látták el távol az otthontól. A fejlődés során, ezek a szerepek már sokkal jobban kezdtek egybe olvadni és a mai társadalomban már egyáltalán nem újdonság, ha egy nő épít karriert és ha egy férfi marad otthon a csemetére vigyázni. A képességek és ezen belül is a kommunikációs készség ma már nem csak attól függ, hogy férfi vagy nő az illető, hanem nagymértékben meghatározzák a tapasztalatok és a tanulmányok valamint az önképzés során szerzett ismeretek. Ahogy a cikkből is kiderül a tudósok egyet értenek, hogy a női és a férfi agy különböző fejlődésen ment keresztül és ezáltal a képességek is sok téren mutatnak eltérést. Éppen ezért a modern társadalomban mind a férfiak mind a nők egyaránt különböző területeken igyekeznek ezeket a képességeket kamatoztatni. A nők több térre történő fokuszálása sok területen jelent előnyt valamint számos esetben aprólékosabb pontosabb munkavégzést eredményez. A férfiak összpontosítása jól jöhet olyan területeken, amely komoly odafigyelést és szakértelmet igényel. Ma már nagyon kevés olyan terület van amire kifejezetten azt mondhatnánk, hogy ez csak női vagy csak férfi terület. A mai életben már nincs kizárva, hogy női tűzoltó vagy rakétamérnök kerül az újságok címlapjára, mint ahogy a hétköznapok során is találkozhatunk férfiakkal olyan inkább nők preferálta szakterületen, mint az ápoló vagy kozmetikus. Ma már mindkét félnek lehetősége van olyan képzésekben és oktatásban részt venni, amelyek során csak is a saját képességeitől függ az egyénnek, hogy a továbbiakban melyik szakterület állja meg a helyét. A különbséget persze nem csak a munkában érdemes megvizsgálni. A nő és férfi közötti kapcsolatban is meghatározó szerepe van az eltéréseknek, azonban a modern világ itt is kezdi megváltoztatni az eddigi jól berögződött szokásokat. Az idők folyamán a férfiak domináns szerepe érvényesült a kapcsolatkezdeményezés során. A férfi feladata volt a nő megszólítása, az ismerkedés elindítása és ez a kezdeményező szerep egészen a lánykérésig megmaradt. Ma már megfigyelhető sok esetben, hogy a nők is kezdeményezően lépnek fel. Ma már az sem ritka, amikor a nő kezdeményezi a találkozót ő dominál sokszor egy kapcsolatban és bár még mindig ritkaság számba megy, de már akad példa arra is, hogy a nő kérje meg a férfit, hogy kössék össze életüket. A modern társadalom kezdi egyre inkább összemosni a korábban jól elhatárolt és kirajzolódó szerepeket, amelyek érdekes változást hozhatnak a két nem további fejlődésének a történetében. Nagyon érdekes belegondolni, hogy vajon majd több tíz vagy száz év múlva, amikor a tudósok összehasonlítják a fejlődés hozta különbséget a korábbi generációs eredményekkel vajon lesz-e valamilyen szembetűnő változás. A 21. század rohamos fejlődése számos eltérést fog még okozni ezekben a jól megszokott berögződésekben és akár még az eddigi képességekre is jelentős hatással lehet.

Készítette: Csihar Noémi, Bojti Annaflóra, Bejczi András

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.10. 15:27:45

A női és férfi agy és gondolkodásmód különbözősége számtalan területen tetten érhető a mindennapi életünkben. Végeláthatatlanul lehetne sorolni azokat a szituációkat, amelyekben nézeteltérés adódik férfi és nő között a két nem döntési folyamatai, vagy motivációi közötti eltérések miatt.

Véleményünk szerint azonban ez az elkülönítés nem feltétlenül mellőzi a sztereotípiákat, és a nyilvánvaló biológiai különbségek mellett a nevelés, és a társadalomban rögzült elvárások is nagyban közrejátszanak abban, hogy a két nem tulajdonságait ilyen élesen el tudjuk választani egymástól. Habár igaz lehet a feltevés, hogy külső tényezők ráhatása nélkül is hasonlóképp fejlődne ki a férfi és női agy, nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a neveltetés során tudatosan is ezeket a megkülönböztető tulajdonságokat erősítik az egyénekben.

A lányokat arra tanítják, hogy családra, házasságra törekedjenek, és ne versengjenek. A fiúk nevelése során a család és a gondoskodás legfeljebb otthon látható mintaként van jelen, de feladatukként nem tanítják azt, valamint az érzelmek elfojtása is már gyermekkorukban rögzül bennük („a fiúk nem sírnak”, „katonadolog”). Az utóbbi hónapokban nagy port kavartak közszereplők, hírességek nyilatkozatai arra vonatkozóan, hogy mi is a nők illetve férfiak „feladata”. Ezek a kijelentések bár egyértelműen lealacsonyítóak és általánosítóak, arra tökéletesen rámutatnak, milyen mélyen is gyökereznek társadalmunkban bizonyos elvárások, amiket szinte tudattalanul erősítünk az újabb és újabb generációkban. Az elmúlt idők és napjaink egyenjogúsági mozgalmai már ezt is fókuszukban tartják. A legtöbb mozgalom nem csupán a gazdasági és politikai egyenlőségre törekszik, de a társadalmi berögződésekkel is fel kívánja venni a harcot. Az egyes nemekkel szembeni egyszerűsített, általánosított elvárások ugyanolyan károsak lehetnek és ugyanúgy torzíthatják értékítéleteinket, mint bármilyen más társadalmi csoporttal szemben fennálló sztereotípiáink.

Valamelyest ehhez kapcsolódóan érdemes megfigyelni azt a jelenséget, mely során férfiak bizonyos területeken a női agy tulajdonságaival, illetve nők jobbára a férfi agy tulajdonságaival rendelkeznek (illetve egy-egy, az ellenkező nemre jellemző tulajdonság erősebb náluk). Itt természetesen nem a nemi identitásra gondolunk, hanem olyan helyzetekre, melyekben a viselkedést (és az amögött húzódó motivációkat, értékeket) elképzeléseink és ismereteink alapján alapvetően a cselekvő nemével ellentétes nemhez társítanánk.

Ez a jelenség mutatkozik meg, mikor egyes „férfiasabbnak” vélt szakmákat nők, illetve egyes „nőiesebbnek” vélt szakmákat férfiak végeznek. Képzeljünk el például egy rendőrnőt, akinek foglalkozása esetében a határozottságot, a fizikai védelmet alapesetben „férfias” tulajdonságokként rendszereznénk. Hasonlóképp a rendszerező, strukturáló gondolkodást is az elmélet szerint a „férfi agy” jellemzőiként tartjuk számon, mégsem ritka, hogy nők könyvelőként, vagy mérnökként helyezkednek el. Ehhez hasonlóan férfiakat is találhatunk „nőiesnek” vélt szakmákban, a betegápolók munkájának alapját képző motivációt, a gondoskodást alapvetően a „női agyhoz” társítják, de a pedagógusok, tanárok feladata, a nevelés is elméletben inkább a nőkre jellemző – azt pedig szinte meg sem kell említenünk, hány férfi helyezkedik el ebben a szakmában.

Példáinkkal azt a véleményünket próbáltuk alátámasztani, hogy a férfi és női „szerepköröket” és jellemzőket nem feltétlenül kell élesen elválasztani. Az elméletekben külön-külön rendszerezett „férfias” és „nőies” tulajdonságok ugyanis – mint azt az élet számos területe igazolja – nem csupán egymás mellett, de akár egy személyen belül is megférhetnek, a címkézés viszont akár ártalmas is lehet. A legcélszerűbb mindenkit egyénként kezelni, a személyiség ugyanis csak így képes igazán kiteljesedni.

Írta: Pelsőci Balázs, Roszik Tamás

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13. 23:50:14

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Mitől nő a nő és mitől férfi a férfi? Mennyre számít, és miben tér el a két nem? Miért olyan különböző a gondolkodásuk? Ezek a kérdések a modern kori társadalomban rengetegszer elhangzanak, illetve rengeteg szakember, pszichológus foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

Véleményünk szerint is rengeteg eltérés van a két nem között. Máshogy gondolkoznak és máshogy viselkednek, illetve más szerepkörökkel is rendelkeznek az életben. Mi ezeket számunkra pár érzékletes példával szeretnénk szemléltetni, mégpedig a szülői kapcsolatok illetve a férfiak illetve a nők barátkozási szokásainak bemutatásával.

Sokszor elhangzik az a mondat, hogy a férfi barátságok sokkal őszintébbek, mint a nők között lévők. Mi ezzel a kijelentéssel nem feltétlenül értünk teljesen egyet, mivel a nők között is jöhetnek létre igazi életre szóló kapcsolatok, azonban az tény, hogy teljesen más jellegűek. Az ok teljesen egyszerű: a nők sokkal érzékenyebbek, sokkal hevesebben tudnak reagálni, illetve sokkal jobban szeretnek a történések okán rágódni mint a férfiak. Így előfordulhat, hogy két barátnő között egy viszonylag kis ok miatt nagyobb vita törhet ki, rosszabb esetben pedig sokáig nem mondják el a másiknak az érzéseiket, ami aztán egy nagyobb vihar formájában tör ki. A férfiaknál ez teljesen máshogy működik. Az igazi barátok ugyanis sokkal kevésbé szofisztikáltan adják elő érzéseiket az érzéseiket, kevésbé szenzitívek a bizonyos megjegyzésekre, sokszor ugratják egymást viccből. Természetesen emiatt sokszor előfordul, hogy a férfi barátságok inkább csak "haveri" szinten maradnak, az adott kapcsolatban a másik érzései kevésbé kerülnek megtárgyalásra, de alapvetően a férfiak kapcsolataiban nem is feltétlenül a mindennapos, mély érzések megosztása a cél.

Számunkra a másik érdekes példa a szülők közötti anya-apa szerepek voltak. A családok nagy részében jellemző a felosztás: az anya főz, mos, vezeti a háztartást, míg az apa füvet nyír, megszereli az elromlott dolgokat. Gyermekkorunk óta ebben növünk fel, így felnőtt életünkben mi is ezt a példát követjük, tulajdonképpen nem is kérdőjelezzük meg, hogy ennek miért kell így lennie, csak követjük a társadalmi normákat. De mint ahogy a poszt is írja, valószínűleg ha elszigetelten, egy szigeten nőnénk fel, akkor is hasonlóan alakulnának a szerepek, hiszen genetikailag szinte már ez belénk van kódolva. Érdekes jelenség azonban, hogy manapság már az is egyre inkább elfogadottá válik, ha a férfi-nő szerepek egy családon belül megfordulnak. Egyre többször fordul elő, hogy az élethelyzet miatt az apa marad otthon a gyerekekkel, ő vezeti a háztartást, és az anya válik a pénzkeresővé. Szinte bizarr belegondolni, hogy száz évvel ezelőtt ez még majdnem elképzelhetetlen lett volna, mivel nagy valószínűséggel megszólták volna azt a férfit, aki a családon belül nem a pénzkereső, a család feje. Ez is mutatja, hogy mennyit változott a társadalom, illetve mennyivel nyitottabbak lettek az emberek, és úgy gondoljuk, hogy a rohamos fejlődéssel, és a folyamatos társadalmi formálódással ez a jövőben még változni is fog.

Kommunikációs gyakorlat