Kommunikációs gyakorlat

Kommunikációs gyakorlat

A média szerkezete

Kommunikációs normák és kritériumok a média szerkezeti szintjént értelmezve

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. március 12. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Mindannyian egyetérthetünk azzal az állítással, hogy a média napjainkban óriási befolyással és hatalommal bír – nem véletlen, hogy a „negyedik hatalmi ágként” is szokás emlegetni. Ebből kifolyólag legitim elvárás, hogy a tömegmédiának meg kell felelnie a külső társadalmi környezetnek, és a közjót kell szolgálnia. Az azonban már nem egyértelmű, hogy melyek azok az értékek, amelyek követésével ez valóban megvalósulhat.

McQuail a számtalan és meglehetősen sokszínű normatív elmélet tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy megnevezhető néhány olyan alapérték, amelyekkel megközelíthető a „közérdek”. Ezek a következők: szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság, információminőség, valamint társadalmi rend és szolidaritás.

A média szabadsága alapelvként szerepel a legtöbb szakirodalmi forrásban és közösségi platformon. De mit is jelent a szabadság a média szerkezeti szintjén, és miért van rá szükség?

A szerkezeti szinten értelmezett szabadság kizárja a cenzúrát és bármiféle kormányzati ellenőrzést, ilyen módon nem korlátozhatnak senkit abban, hogy szabadon elmondja a véleményét az általa választott csatornán, és nem is kényszeríthetik arra, hogy olyat közöljön, amit nem akar. Biztosítja továbbá, hogy minden állampolgár egyenlő mértékben férjen hozzá a kommunikációs csatornákhoz és a releváns forrásokból származó információkhoz, amely tartalmi sokszínűséget jelent. A kormányzati ellenőrzésen túl függetlenséget vár a tulajdonosoktól, politikai és gazdasági érdekcsoportoktól, valamint nem támogatja a kereszttulajdonlást.

Az egyes értékek elméleti szinten alkotott rendszere azonban gyakran szembe kerül a gyakorlati megvalósulással, és így van ez most is. Bármilyen jellegű szabadság biztosításánál felmerülnek azok a kérdések, melyekre látszólag nincs egy jó válasz, esetünkben a következők.

  • Mikortól van fölérendeltségi viszonyban a társadalmi érdek a magánérdekhez képest?
  • Milyen helyzetekben csökkenthető a szabadság mértéke és meddig?
  • Hogyan kezelendő, ha az üzenetküldő tartalma nem esik egybe az elérni kívánt közönség érdeklődésével?

A bemutatott normák és kritériumok közül nem a szabadság az egyetlen, melyre alapelvként hivatkoznak, és nem is az egyenlőség, melyről most esik szó, az utolsó.

A médiaegyenlőség szerkezeti bemutatása talán a legegyszerűbb. McQuail (2015) az alábbi módon fogalmazta meg:

            „…a tömegmédiához való hozzáférés több-kevésbé legyen ugyanolyan mind kibocsátói, mind fogadói oldalon a különböző és egymással ellentétes érdekű csoportok számára.”

Ez a definíció ismét beleütközik az elmélet és gyakorlat már-már állandónak tekinthető ellentétébe, melyre a szerző is rögtön kitér. Ahhoz, hogy ez az ellentét valamelyest feloldódjon, a közhatalom kezében lévő eszközök alkalmazására van szükség, mint például a közszolgálati műsorszolgáltatás, a monopóliumok kialakulásának megakadályozása érdekében történő versenybe való beavatkozás. Az olvasó számára ez rögtön ad egy elgondolkodtató kérdést, melyet korábban tárgyaltunk. Hol a határ az állami beavatkozás számára?

A következő alapelvként vizsgált, egyébként a szabadság témakörében már szintén tárgyalt norma a média sokszínűsége. A fogalomra általában hasonló asszociációk születnek, azonban az érvényesülésére már kevésbé.

A sokszínűség, mint feltétel teljesülése esetén olyan előnyök megjelenéséről beszélhetünk, mint társadalmi és kulturális haladás, különböző társadalmi konfliktusok elkerülése (minél több információ áll rendelkezésre az ellentétes oldalról, annál jobban értem meg), kisebbségben lévő csoportok fennmaradása, és a hatalom hatékony ellenőrzése. Az utóbbit úgy magyarázzák, hogy minél változatosabb valami, annál kevésbé tudja egy kéz irányítani azt a szükséges hozzáértés hiánya miatt.

Hogyan is valósul meg a sokszínűség a média szerkezeti szintjén? McQuail (2015) szerint ez szinte teljesen azonos a média szabadságával, vagyis inkább egyik a másik létfeltétele. Ha a szabadság feltételei teljesülnek, tehát mindenki korlátozás nélkül közölhet és szerezhet be információkat a kívánt csatornán keresztül, akkor ez elvezet a sokszínűséghez.

Az eddig felsorolt, alapelvként kezelt normák bemutatása során gyakran használtuk a csatornák és információk eléréséhez és használatához, közléséhez való egyenlő, független hozzáférést, de csak néhány ponton emeltük ki a médiára vonatkozó további normák meglétének szükségességét, melyekről most fogunk bővebben szót ejteni.

Ezek a normák tárgyalási sorrendben az információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás.

Az információ minősége nagyban függ annak valóságtartalmától, és forrásától, mely kettő között szintén fennáll egy függés, hiszen a korábban hitelesnek minősített forrásból származó információt könnyebben fogadnak el igazságnak is. Itt rögtön említést kell a társadalom által hitelesnek ítélt források felelősségéről, és folytonos munkájáról, hogy a megítélése hasonló maradjon. Hogy a rendelkezésre álló erőforrások megfelelően hasznosulhassanak, szükségünk van megbízható forrásokra, hogy ne kelljen újra meg újra végigjárni a keresés útját, ez azonban kétoldalú felelősség. A megnevezett forrás felelős a társadalom megfelelő tájékoztatására, és óvására a félrevezetéstől, a társadalom pedig felelős a hitelt érdemlő forrás ellenőrzéséért.

Az igaz és ezenkívül minőségi, releváns információ előnye tehát, hogy segíti a demokratikus döntéshozatal működését megfelelő tájékoztatással, véd a propagandával, félrevezetéssel szemben, felhívja a figyelmet a kockázatokra, és csökkenti az információkeresés költségeit.

Az információ minőségét, a média megfelelő működését garantálja a következő norma, az objektivitás. Westerstahl (1983) az objektivitást két fő szempont, és ezek további bontása szerint definiálta. Ezek szerint az objektivitás akkor teljesül, ha a média tényszerű, vagyis igazságos, informatív és releváns, és pártatlan, tehát egyensúlyt és semlegességet képvisel.

A társadalmi rend és szolidaritás tényezők tartalmát nézve a médiának az előbbiekben feltártakon kívül feladata még többek között:

  • a társadalom integrációjához való hozzájárulás úgy, hogy fokozott figyelmet fordít a hátrányos helyzetűekre;
  • nem jutalmazni és támogatni a bűnözést, tehát tisztelni a törvényt és a közrendet;
  • az egymás közti kommunikáció és támogatás csatornáinak biztosítása;
  • valamint figyelembe venni a tényt, hogy bár a társadalom sokféle csoportból és eltérő érdekekből áll össze (és ezeket el is ismeri), bizonyos erkölcsi kérdésekben tiszteletben kell tartania a jelenleg uralkodó és széleskörűen elfogadott normákat.

A tárgyalt alapértékek követésének fontossága könnyen belátható, megvalósíthatósága (vagy legalábbis megvalósulásának mértéke mindennapjainkban) már kérdésesebb. Ennek kérdéseivel a média elszámoltathatóságának témaköre foglalkozik.

Források:

Markos-Kujbus Éva (2016): Kommunikációs gyakorlat órai jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem

Denis Mcquail (2015): A tömegkommunikáció elmélete, Wolters Kluwer Kft., Budapest

10 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://kommunikaciosgyakorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr848471142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.14. 10:39:43

A média kérdése egy rendkívül érdekes téma, akár hazai, akár külföldi szemszögből tekintünk rá. Rengetegen foglalkoznak a témával, de kérdéses, hogy tisztában vannak-e az illetékes szervek annak a ténynek súlyával, amit a XXI. századi média térhódítása jelent? A „negyedik hatalmi ág” kifejezés elméletben és gyakorlatban is tökéletes illik a média szóra, hiszen hatalmas befolyással bír, nélküle már elképzelhetetlennek tartjuk az életet. Szerencsére vannak azonban olyanok, akik megmaradtak a „hagyományos” médiánál és nem online módon próbálnak informálódni (például hírek vagy események után). Egyikünk nagymamája olyannyira tájékozott a napi hírekkel és programokkal kapcsolatban, hogy az embernek néha olyan érzése van, hogy ő maga a „média”, hiszen sokszor jobban informáltabb, mint a többi ember, akik internetet használnak. Naprakész a friss hírekkel kapcsolatban anélkül, hogy az online média által nyújtott szolgáltatásokat igénybe venné. Ez is egy rendkívül érdekes téma, hogy a mai világban hogyan maradhatunk jól informáltak az online média jelenléte nélkül? Néhány embernek ez tökéletesen sikerül, hiszen ugyanúgy ott vannak a napilapok és a különböző programfüzetek, ajánlók. E mellett a televízió szintén gyors és releváns információkat biztosít számunkra.
A média szerkezeti részei szerintünk nagyon jól össze lettek foglalva, mégis egy kicsit szürreális: Magyarországon egyre több csatorna lépi át ezeket a szabályokat, és alkotnak teljesen külön „burkot” maguknak, melyekkel mi, akik a társadalom aktív rétegét képezzük, nem mindig értünk egyet. Fontos, hogy mindenki szabadon mondhasson véleményt, cenzúra nélkül, egyenlő mértékben, a szólásszabadságot előnyben részesítve (ellentétes példa az Ákos-ügy). Sajnos ezekbe az esetekbe sokszor a politika is közbeszól, de ez minden országban általános probléma.
Sok esetben azonban (ahogy írtátok) a közhatalomnak is nagy szerepe van az irányításban, hiszen nélkülük a média egy hatalmas tátongó űr lenne, mindenki azt csinálná, amit akar, és nehezen tudnánk megérteni és kiszűrni a valós és releváns információkat.
Az, hogy hol a határ az állami beavatkozás számára, valóban egy rendkívül érdekes és sokat vitatott kérdés, melyre a mai napig több tudós és szakértő keresi a választ. Mindenképpen kellene szabni egy határt, ami elválasztja a valós és a fiktív információkat (képzeljük el, ha mindenféle hazugság vagy szenny hír bekerülne a médiába, nem tudnánk kiszűrni a valós információkat) egymástól és külön kezeli őket. Ebből adódóan rendkívül fontos az információ minősége is, hiszen a valóságtartamot csak így tudjuk megfelelően kódolni és értelmezni önmagunk számára. Ha az információ hiteles, mi is szívesebben fogadjuk el azt.
A közszolgálati műsorok sokszor jó irányban haladnak, de Magyarországon többnyire a politikai irányultságukról ismerjük őket (legalább először ez jut eszünkbe) és nem, mint médiacsatorna, ahonnan releváns (=elsősorban pártatlan) információkat tudnánk meg. Ezen szerintünk javítani kellene.
A médiának egyfajta társadalom nevelő feladata is van, hiszen a hírekkel és információkkal az emberek kulturáltabbak és naprakészebbek lesznek, ami rendkívül fontos a mai világban. Aktualitásként a Saul fia című filmet emelnénk ki, mely a hetekben nyerte meg az Oscar díjat. Minden médium tele volt vele, szinte elkerülhetetlen volt ez az információ, mivel mind az elektronikus, mind pedig a nyomtatott sajtó foglalkozott a témával, bombaként robbant a híre. Elsőként mégis az tudta meg, aki a televíziót figyelte, mivel ott mutatták először. Objektívnek tekinthető-e ez a hír? Természetesen igen, hiszen tényeket közölt, az igazságot mondta és semlegességet képviselt, mely egy ilyen témájú filmnél elengedhetetlen. A nagymama pedig már aznap reggel kész információkkal rendelkezett a felől, hol és mikor vetítik legközelebb a filmet. :-)
Írták: Gyémánt Szilvia, Láng Alexandra, Nagy Rita
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 12:12:05

Az eheti blogbejegyzésben a médiával kapcsolatos alapvető elvárások, normák és kritériumok kerültek bemutatásra. A következőkben mindezeket konkrét példákon keresztül szeretnénk bemutatni, hogy közelebb kerüljön az elmélet a gyakorlathoz.
McQuail elmélete szerint a médiának a közérdeket kell szolgálnia, amely a szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság, magas információs minőség valamint a társadalmi rend és szolidaritás pilléreiből épül fel.
A média szabadsága, a hétköznapi életben, a munka világában is erősen jelen levő tényező. Egy versenyszférában tevékenykedő vállalat érdekeit sokszor befolyásolja a média és az abban megjelenő tartalmak. Ha például egy fuvarozó cégről van szó nem mindegy, hogy mennyire szabad a média, bekerülhetnek-e az épp aktuális menekült-ügyi kérdések. Hiszen ha nem tudja éppen melyik határnál alkalmaznak határzárakat, vagy hol vannak éppen problémásabb területek, akkor sokkal nehezebben tudja ütemezni tevékenységét és szállítási útvonalait.
De talán még jobban befolyásolhatja a tőzsdén is tevékenykedő, ott is jelen lévő cégek működését egy-egy cenzúra, vagy nem független hírközlés, ugyanis könnyen befolyásolható így pozitív vagy negatív irányba a cég megítélése és a hozzá való viszonyulás. Például előfordulhat, hogy a Tesla óriási eredményeket ér el az elektromos autógyártó piacon, azonban mondjuk Kínában, egy olyan országban, ahol a média szabadság nem mindig egyértelmű, az olaj iparban érdekelt versenytársak, állami befolyás hatásával elérhetik, hogy nagyon rossz hírét keltsék a Teslának, és akár ez könnyen át is terjedhet a világpiaci megítélésére is akár. De nagyon aktuális, példa a Volkswagen esete is, valószínűleg próbálta volna takargatni, eltussolni a hírek kikerülését és a botrányt a vezetőség, azonban szerencsére (nekik nem szerencsére) nem volt olyan befolyásuk a médiára, hogy elhalgattassák a botrány hangjait, így az kikerült a médiába szinte minden csatornában és ezzel nagyban befolyásolta a cég megítélését, értékét.
Az egyenlőség kritériuma például a politikai pártok esetében jelentős, hiszen, ha egy elméletileg független hírügynökség nagyobb hangsúlyt fektet egy bizonyos pártra, azzal megszegi ezt a feltételt. Azzal, ha egy bizonyos pártról jóval nagyobb mértékben esik szó, mint a többiről, nem egyenlő súllyal beszélnek tevékenységeikről nagyobb elérést biztosítanak számukra, mellyel befolyásolhatják a nézők attitűdjét a párttal kapcsolatban. A többet szerepeltetett pártok nagyobb ismertségre, ezzel nagyobb népszerűségre tehetnek szert.
A sokszínűség fontosságát az információk több szempontból való megvizsgálásának fontosságából említjük. Ha például autópálya építésről esik szó, a televíziónak nem szabad csupán az átszelt falu, város lakosságának szempontjait közvetíteni, melyek negatív viszhangokat keltenek. Fontos az építkezést más szempontokból is megközelíteni, mint például az ország infrastruktúrájának fejlődésének pozitív következményiből.
A magas információminőség, illetve az igazság véleményünk szerint nagy mértékben összefüggnek, a minőségi információközlés feltétele az igazság. Ha egy bizonyos információ nem igazságot közöl, az nem lehet minőségi, hiszen a hitelesség alapvető feltétele a minőségnek. Fordítva ez már nem igaz, hiszen lehet igazságot nem minőségi formában közölni, melynek eredménye lehet a nézők, vagy bizonyos korosztályok elvesztése. Ilyen például az M1, amely a huszon éves korosztályok számára nem megfelelő minőségű adást sugároz, így ezen korosztály nagy része nem nézi ezt az adót.
Végül a társadalmi rend, és szolidaritás fontosságát tárgyaljuk. Ahogy azt a blogbejegyzésben is olvashattuk, a média feladata és a társadalmi felelősségvállalás része: “nem jutalmazni és támogatni a bűnözést, tehát tisztelni a törvényt és a közrendet”. Amikor például a híradóban egy bűncselekményt közölnek, amellett, hogy tárgyilagosan közlik azt fontos, hogy ne helyeseljék a tettet, még ha ezzel bizonyos szinten egyetértenek is, illetve részvéttel legyenek a károsult személyek irányába.
Ezen kritériumoknak való megfelelés rendkívül fontosnak tartjuk a média világában, azonban ennek megvalósulása bennünk is kétségeket vet fel.

Forrás: Denis McQuail (2015): A tömegkommunikáció elmélete, Wolters Kluwer Kft., Budapest

Írták: Marton Franciska, Nagy Dóra, Szarvas Diána
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 12:13:05

Az e heti blogbejegyzés tartalma és nemzeti ünnepünk tökéletesen összekapcsolódik. 1848 legnagyobb vívmánya az volt, hogy sikerült megszüntetni az írást korlátozó intézményt, a cenzúrát. Vörösmarty Mihály, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kulcsfigurája, a bekövetkező változások híve volt. Elutasította a cenzúrát és hitt a szabad véleménynyilvánítás fontosságában. Alábbi versében a sajtószabadságot, a gondolatok szabad közlésének lehetőségét üdvözli.

Vörösmarty Mihály
Szabad sajtó

Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.
Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot,
S a honra, mely soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.
(1848. március 15-16.)

A sajtószabadság alapvető emberi jog. A legtöbb állam alkotmányában szerepel a sajtószabadság, bár a sajtószabadság védelmének gyakorlati megvalósítása államonként eltérő. A legtöbb szabad sajtójú országban sem teljesen érvényesül a sajtószabadság. A sajtószabadságot korlátozó intézkedések elleni küzdelem ma is élő probléma számtalan országban. (Freedom of the Press, 2010)
Miért van olyan nagy jelentősége a sajtószabadságnak? Mert hozzájárul a magatartások felügyeletéhez, a kormányzati munka minőségéhez és a gazdasági fejlődéshez. Ha más nézőpontból közelítünk a témához…Miért fontos, hogy a sajtó korlátozva legyen, valamilyen felügyelet alatt működjön? Rengeteg olyan vélemény, nézet van, aminek hangoztatásáról a mai napig vita folyik. Ezek a konfliktusforrások országonként eltérőek. A különbségek az adott ország kultúrájától, történelmétől nagyban függ. Példaként említenénk meg, hogy az Európai Unió számos országában tilos a holokauszttagadás, Magyarországon tilos az „önkényuralmi jelképek” ábrázolása. Magyarországon a mai napig él a politikai választások előtti kampánycsend a politikai vélemények megfogalmazásának és tudósításának tiltása a választás napján, a szavazás befejeztéig. A véleménynyilvánítás ilyen jellegű korlátozása más demokráciákban nem megengedett. A korlátozások leginkább az olyan témákat érintik, mint a szex, a gyermekpornográfia.
Ezek a témák azok, amelyeknek nem megfelelő felügyelet alatt tartása könnyen nézeteltéréshez, konfliktushoz vezethet a társadalom tagjai között. (Freedom of the Press, 2010)
A sajtónak hatalmas szerepe van a társadalmi rend, elégedettség fenntartásában. Ezekből a tényekből az a következtetés vonható le, hogy a szabad sajtó abszolút szabad működése számtalan konfliktus forrása lehetne és olyan társadalmi elégedetlenséghez vezetne, amelynek számos kontrollálhatatlan és visszafordíthatatlan következményei, hatásai lennének.
A témával kapcsolatban szeretnénk egy nagyon fontos fogalomra, a médiatudatosság fogalmára is kitérni. Mit nevezünk médiatudatosságnak? A médiatudatosságra való nevelés az információ forrásának és jellegének beazonosítása révén lehetővé teszi a befogadandó információk tudatos értékelését. Napjainkban egyre inkább szükség van a jövő generációjának médiatudatos nevelésére, mivel az információforrások mennyiségének hatalmas mértékű gyarapodása és az információs csatornák számának növekedés megköveteli ezt. Nagyon fontos, hogy az egész társadalom, különösen a jövő generációja kritikus szemmel tudja szemlélni az információkat, amiket hall, lát, észlel. A negyedik hatalmi ágként emlegetett médiának hatalmas befolyásoló ereje van. Befolyásának köszönhetően a média teljes mértékben veszélybe sodorhatja a demokráciát, amennyiben egy politikai döntésben érintett állampolgárok nem képesek önálló, megfontolt politikai döntéseket hozni. A megfontolt döntések az állampolgárok tájékozódottságát követelik meg. (Keane, 1999)
Véleményünk szerint, a média soha nem lesz teljes mértékben szabad, mindig valamilyen felügyelet alatt fog működni. A média által közvetített információknak mindig lesz valós alapjuk, de ezek az igazságok csupán részigazságok. A befogadóknak, a társadalom egészének kell szelektálnia, kritikusan megítélnie, hogy az információk mennyire relevánsak számukra. A média szabadságára legtöbb esetben nincs befolyásunk, ezért a jövő generációját kell tudatosan nevelnünk, látókörüket tágítani, hogy minden esetben meg tudják különböztetni a tájékoztatást a befolyásolástól.

Készítették: Katsányi Lili, Kollár Zseraldina, Ostorházi Réka
Felhasznált irodalom:
Freedom of the Press- Hungary (2010)
John Keane: Média és demokrácia (1999)
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 22:46:10

A média szerepe óriási befolyással bír a mai modern társadalomban, hiszen az internet és okos eszközök bárkinek hozzáférhetőséget biztosítanak az információk óriási tárházához. A hír, felkerülésétől számítva pár percen belül óriási ember tömegekhez tud eljutni ez által nagyon meghatározó, hogy az az információ, milyen pontossággal bír. Gondoljunk bele, hogy a mai világba mekkora pánikot vagy félrevezetést lehetne okozni egy-egy olyan álhírrel, ami a célközönség szempontjából hiteles hírportálról származik, ezért döntően fontos a média csatornáinak felügyelete, megbízhatósága és objektivitása egyaránt. Magyarországra főleg jellemző, hogy az emberek a médiumokon látott információkat hozzátársítják saját nézeteikhez és főleg azokra a hírekre fogékonyak, amelyek megerősítik szemléletüket, világképüket. Egy idősebb ember aki az internet világát nem ismeri csak korlátozott mértékben tud információhoz jutni ( újság, TV, rádio) és akaratlanul felveszi azt a nézetet, amit az általa forgalmazott médiumok sugallnak. A politikai pártok mindig is igyekeztek jelentős befolyással bírni a médiára, hiszen számukra különösen fontos, hogy megnyerjék maguknak a tömegeket, így 1-1 hír drasztikusan növelheti vagy ronthatja népszerűségüket. A médiumoknak a mai társadalmakban már függetleneknek kéne lenniük ezektől a versengésektől és objektíven a „nép” érdekét kellene szem előtt tartaniuk azzal, hogy a valóságnak megfelelően a 100%-os igazságot mutatja be, azonban ez egyáltalán nincs így. A háttérben folyó hatalmi harcok nagyban befolyásolják a televízió csatornák, rádiók és újságok tartalmait. Nem egyszer téma a mai világban, hogy rengeteg hírportál tényközlése, nem fedi le teljesen vagy sok esetben egyáltalán a valóságot. Sok csatornát vádolnak hírhamisítással, igazság elferdítéssel és mikor az állítás bebizonyosodik sok esetben az ilyen eseteket semmilyen jogi büntetés vagy következmény nem követi. Pedig főleg az idősebb vagy könnyen befolyásolható embertömegeket oly mértékbe félre lehet vezetni ilyen esetekkel, hogy annak számukra komoly következményei lehetnek. A fiatalabb társadalom főleg az internet elterjedésének köszönhetően pillanatok alatt megtud vizsgálni egy állítást történést, hiszen számtalan információs portálhoz van hozzáférése, amelyek segítségével összetudja rakni a történéseket az információ morzsák segítségével és egy objektív saját véleményt tud úgy alkotni, hogy csak a saját nézetei, meggyőződései befolyásolják. Ezzel szemben azok az emberek akiknek csak korlátolt számban állnak ezeket a hírportálok vagy információs oldalak a rendelkezésére, sokkal magasabb mértékben van ráutalva, kiszolgáltatva a médiának. Bár számtalan média törvény született az elmúlt években, a hírmanipulációs és tömegbefolyásolós tényezők, a mai napig nincsenek kellő mértékben kivizsgálva és szankcionálva. Egy olyan modern társadalomban, ahol az információ talán a legértékesebb, véleményünk szerint ez komoly hiba.
Szerencsére az internet világában rengeteg olyan hírportál jött már létre, amely híres objektivitásáról, függetlenségéről és megbízhatóságáról. Ezeknek a portáloknak presztízskérdés, hogy hiteles és független véleményt jutassanak el célközönségükhöz, hiszen ők pont ezekért keresik fel ezeket az oldalakat és gyakran elég egy nagy hiba és az olvasók elpártolnak a portáltól. A többi oldal generálta versenyhelyzet nagymértékben javítja az információk hitelességét, azonban itt sem zárható ki 100%-ig a manipuláció. Ezek közül is a kiemelkedő jelentőségű hírportáloknak a szerepe túlmutat az alap tevékenységükön. Mivel számos olvasóval rendelkeznek, valahol kimondhatjuk, hogy társadalmi felelőségük edukálni és pozitív irányba formálni olvasóikat, hogy azok hasznos és meghatározó szerepet tölthessenek be a társadalomba. Csökkenteni az erőszakosságot és felelőtlenséget és rámutatni azokra a lényeges dolgokra, amelyek előrébb viszik a társadalmat.
Írták: Csihar Noémi, Bojti Annaflóra, Bejczi András
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 23:07:47

Az eheti kommentünk logikája az, hogy ütköztetjük az felsorolt elméleti pontok közül kettőt a valóságban tapasztaltakkal. A két kiragadott példánk a szabadság és a társadalmi felelősség.

Szabadság:
Vajon az elmélet mennyire vág egybe a gyakorlattal? Mit látunk a mai magyar valóságban, ha az elmélet kritériumpontjain végighaladva elemezzük a körülöttünk tapasztaltakat?
A szabadság. A kommentben foglaltak szerint a ,,szerkezeti szinten értelmezett szabadság kizárja a cenzúrát és bármiféle kormányzati ellenőrzést, ilyen módon nem korlátozhatnak senkit abban, hogy szabadon elmondja a véleményét az általa választott csatornán, és nem is kényszeríthetik arra, hogy olyat közöljön, amit nem akar.” Nos, ez nem igényel bővebb kifejtés, hogy mennyire valósul meg napjainkban, elég csak az állami médiagépezetre gondolni, de nem kívánunk aktuálpolitikai vizekre evezni. A kérdéssel kapcsolatban ajánljuk elolvasni például Sebestyén Balázs rádiós műsorvezető februári kifakadását a Class Fm csatornán.
A szabadság kritériuma még elméletben az is, hogy minden állampolgár egyenlő mértékben férjen hozzá a kommunikációs csatornákhoz. Ez sem tud a valóságban teljes mértékben megvalósulni mivel az emberek különböző anyagi helyzettel rendelkeznek, így ehhez mérten eltérhet, hogy valaki tud-e interneten információhoz jutni vagy van-e TV előfizetése. A releváns forrás sem valósul meg mindig a való életben, gondoljunk csak itt a pletykalapokra.
Na de szakadjunk ki egy kicsit Magyarországról és nézzünk szét a világban! A média szabadsága kimagaslóan fontos bármilyen társadalomban. Bár a tökéletes, elméleti szabadság a valóságban nem megvalósítható sehol sem, törekedni kell minél nagyobb mértékű megvalósítására. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olyan országban élünk, ahol az állami vezetők nem cenzúráznak mindent, ami a nézeteikkel ellentétes. Az állami cenzúrára ismert példa Kína, ahol nem csak bizonyos külföldi weboldalakat blokkolnak teljesen, hanem saját médiafelületeiket is ellenőrzik. Az igazságtalan cenzúra sokszor ellenérzéseket, felháborodást vált ki az emberekből, még akkor is ha ebben nőttek fel. Erre jó példa egy közelmúltbeli történés Kínában. Az állam levetetett egy szólásszabadságról szóló cikket a Caixin nevű hírportálról, melyre meglepően reagált az oldal. Kihoztak egy cikket, amiben a cikk cenzúrálásáról írnak, mintegy válaszként a történésre. Ez egyáltalán nem jellemző reakció, és bátor tett a laptól.

Társadalmi felelősség:
Amint azt olvashattuk, a média feladata a társadalom integrációjához való hozzájárulás úgy, hogy fokozott figyelmet fordít a hátrányos helyzetűekre. Szerintünk elég találó az a kérdés, amely felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, miszerint: “Hova vezet az, ha Berki Krisztiánokat mutogatunk a tévében?” A médiának feladata többek között az is, hogy a társadalomra káros példákat, közszereplőket, megszólalásokat kiszűrje a sugározandó műsorok közül, vagy legalábbis elfogadható mennyiségben szerepeltesse őket. Berki Krisztián ma a legnépszerűbb, legtöbbet képernyőn szerepeltetett magyar celeb (jelentsen ez a fogalom bármit is). Mindenhol ott van. Akkor is látod, hallod, ha nem akarod. Miért baj ez? Mert olyan emberre áldoznak a nézők, és te is kedves olvasó, akár akaratlanul is értékes perceket a tv előtt/a magazin hasabjáin/az autóban ülve rádiót hallgatva, aki nem feltétlenül (véleményünk szerint egyáltalán nem) közvetít olyan értékeket, normákat, amiket a társadalom széles rétegeinek érdemes lenne követnie. Ha ez a gondolatmenet tőlünk túl erőltetettnek tűnik, nézzünk utána mások véleményének is. Vujity Tvrtko szemét is szúrja ez a jelenség, fel is szólalt ellene a Mokka című műsorban (hozzátesszük, emiatt távoznia is kellett a tv csatornától!). Szóval amíg az megy a hírekben, hogy éppen melyik testrészét vasaltatta ki éppen Krisztián, vagy milyen luxuslakást vett a celebkedésből Miamiban, addig esetleg olyan hátrányos helyzetben lévő tömegekről és fontos hírekről nem esik szó, akikről, amikről pedig egy felelős médiának szólnia kellene. Ez persze már át is vezet a releváns információközlés és a felelős nézői médiafogyasztás témaköréhez, amik jelen esetben ugyanakkora súllyal esnek latba.

Forrás:
www.theguardian.com/world/2016/mar/08/chinese-magazine-challenges-government-censorship-organ

Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 00:42:33

Kommentünkben a bejegyzés egy részletét szeretnénk megragadni és gyakorlati alkalmazás szerint továbbgondolni. Az blogon a következőt olvashattuk: „Bármilyen jellegű szabadság biztosításánál felmerülnek azok a kérdések, melyekre látszólag nincs egy jó válasz…” Az ezekre hozott példákra, szám szerint három darab kérdésre szeretnénk a való életben fellelhető gyakorlati megfelelőt találni.
Az első kérdés nem más, mint hogy mi az a szint, amikortól a társadalmi érdek előrébb helyezhető a magánérdekhez képest. Véleményünk szerint ez egy igen összetett kérdés, a választ sok tényező befolyásolhatja. Ha a társadalmi fölérendelt viszonyban van a magánérdekhez képest, akkor a magánérdek minden bizonnyal hátrébb szorul, az egyén érdekei sérülnek, a társadalom érdekei miatt hátrányba kerül. Amennyiben egy olyan valós helyzetet képzelünk el, amiben a média is szerepet kap, a következő lehetséges forgatókönyvek létezhetnek.
Békében nézem este a televíziót, de megszakítják az esti filmet egy nem a közelemben történő katasztrófahelyzet miatti bejelentés miatt. Világos, hogy ebben az esetben szükséges az, hogy a társadalom érdekeit előrébb helyezzük. Ha egy nagyobb csoport veszélyben van az ország egyik felén, az fizikailag nem érinti a másikat, viszont mégis megszakítják az én esti filmemet, tehát én hátrányosabb helyzetben kerülök, viszont a veszélyben lévő emberek segítséget kaphatnak a televízión keresztül.
Egy másik példa megint a televízióhoz kapcsolódva. Vajon miért nem vetítenek 18 karikás horrorfilmeket, thrillereket fényes nappal, csak este későn, 11 óra után? Egyszerű a válasz, a gyermekek miatt, akik jobb esetben a késő esti sugárzáskor már az ágyban vannak, így nem teszik ki őket a veszélynek, hogy egy nem nekik való filmmel találkoznak. Hiába akarok tehát én délután kettőkor horrorfilmet nézni, ezt nem tehetem meg a fiatalabb generáció lelki nyugalmának érdekében.
A következő pont, amit tárgyalni fogunk az alábbi kérdésre keresi a választ: „Milyen helyzetekben csökkenthető a szabadság mértéke és meddig?”. Ez még az előzőnél is jóval bonyolultabb felvetés, hiszen a meddig kitétel sokféleképpen értelmezhető.
Amennyiben a műsorszolgáltatók korlátozva vannak a tartalmat illetően, tehát nem adhatnak le akármit, az is bizonyosan a szabadság csökkentése. Például a trágár beszédért (a megfelelő korhatári besorolás nélkül) a műsoridő megvonása is megtörténhet. Azonban itt felmerül a cenzúra kérdése, hiszen elviekben senki nem korlátozható abban, hogy kifejezésre juttassa a véleményét. De valóban mindent elmondhatunk? Egy szélsőséges (és megtörtént) példa, hogy vajon a fasiszta tartalmakat megosztó általános iskolai tanár megtarthatja az állását, miután az őt alkalmazó iskola felfedezte, hogy mi zajlik a hírfolyamában? A szülők mit szólnának? Akarná egyáltalán valaki, hogy ezek után ő tanítsa a gyerekét. Egyértelmű, hogy nem, pedig a tanár „csak” kifejezte a véleményét, de egy a társadalom számára teljesen elítélhető módon és témában.
A legutolsó felvetés pedig, amit tárgyalunk: mi a teendő, ha a küldő tartalma nem egyezik a fogadó célcsoport érdeklődésével?
Vegyünk egy példát most közterületi média köréből. Ha egy plakáthirdetés nem ragadja meg a figyelmemet, egyértelmű, hogy nem fogom megvásárolni az adott terméket, szolgáltatást, nem látogatom meg a rendezvényt. Akár csak elsétálok mellette, és szinte észre sem veszem. Nem egyezett az érdeklődésemmel, nem akadt meg rajta a szemem.
Abban az esetben viszont, ha a hirdetés mondanivalója annyira ellentétes az érdeklődésemmel, hogy akár ellenszenvet, megbotránkozást, vagy csak csodálkozást vált ki, az üzenetküldő már jobb pozícióban van, mint az első esetben. Hiszen így számomra az üzenet már bevésődik, akárhányszor arra járok amerre a hirdetés kihelyezésre került, mindig rácsodálkozom, megbotránkozom. Természetesen más kérdés, hogy fontos az is, hogy ne negatív érzést kapcsoljak az adott tartalomhoz, hiszen az a hirdetőnek nem előnyös.
Készítette: Weinper Fanni, Langer Petra, Gerics Dorottya
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 01:58:28

Így március 15-e estéjén elgondolkoztatja az embert mikor épp a sajtószabadságról és annak jelenlegi helyzetéről kell írnia.. Nem véletlen, hogy ma is foglalkoztatja az embereket ez a téma, hiszen „Sajtószabadság ott van, ahol nem kell beszélni róla.”. Azonban a sajtószabadság hiánya mégsem tűnik akkora problémának, mikor rájövünk milyen hatással is van ránk maga a média, mint mindennapi inger. Jobban belegondolva nem is az a probléma, hogy mit tesznek a média üzenetei az emberekkel, hanem hogy mit tesznek az emberek a média üzeneteivel… A következő kis történet egy átlagos kis család átlagos – média ingereivel átszőtt - napjába enged betekintést.

Ilona (anyuka) reggel időben felkel, hogy lefőzze a friss kávét és legyen ideje meghallgatni a napi híreket mielőtt felkel a család. Kávéját szürcsölgetve bekapcsolja a kommunikációs csatornát (televízió) és meghallgatja a releváns forrásokból származó információkat, amely tartalmilag sokszínű témákat foglal magába. A reggeli hírek kellő mennyiségű agressziót tartalmaznak, de ügyelve a sokszínűségre egy szösszenetnyi sport és közélet is megjelenik a palettán. A politikával kapcsolatos hírek enyhe depresszív hangulatot váltanak ki Ilonából, de gyógyírként a telekommunikációs csatorna bevetette a „napi cukiság”-ot, mely kötött pulcsiba öltöztetett kiskecskék formájában jelent meg ezen a szép reggelen. Ilona máris jobb kedvre derülve várta ébredező gyermekeit és annál kevésbé ébredező férjét, Gézát. Géza szintén végigmegy a reggeli rutinon és végignézi a napi híreket, de ő már egy másik kommunikációs csatornát használ, a világhálót, hisz Géza nem szereti a televíziót, mert az rossz hatással van az emberekre. Kedvenc oldalait végigböngészve azon kapja magát, hogy el is fogyott a kávé és rohannia kell dolgozni. A családot hátrahagyva, millió gondolattal és érzéssel a fejében lépett ki az ajtón és indult útjának, bele sem gondolva mik is voltak valójában azok a tényezők, amik kiváltották azokat a bizonyos gondolatokat és érzelmeket a fejében így kora reggel. Kollégájával a reggeli második kávé kortyolgatása közben megvitatják az aktuális témákat, melyek főként a reggeli első kávé közben ért ingerek hatására jöttek létre mind a két fél fejében. Mivel az információ minősége nagyban függ annak valóságtartalmától, és forrásától, a kettejük között kialakuló beszélgetés kezd átcsapni egy enyhe vitába, hiszen Géza és kollégája ellentétes elveket vallanak a különböző médiumok forrásainak hitelességét és igazságtartalmát illetően. Hátralévő napjukat nagy valószínűséggel ez csípős hangulat fogja meghatározni.

Mindeközben Ilona, ki azóta már túl van a 8 és a 13 éves gyermekük reggeli szeánszán épp az iskola bejáratánál beszélgetésbe elegyedik az egyik anyukával. Ilonánál még mindig tart a „napi cukiság” hatása és a gyerekek ártatlan jókedvének öröme, így derűs hangulatú beszélgetésnek indul a két anyuka reggeli párbeszéde. Azonban a kezdeti „Mi újság nálatok?” és „Milyen szép az idő!” jellegű beszélgetés gyorsan átformálódik a politikai szervek szitkozódására, aminek Ilona nem örült, hiszen nem szeret a politikával foglalkozni. Az anyuka – mondanivalójának nyomatékosításának érdekében - a reggeli újságot lóbálja a kezében, erős gesztikulációkkal mutogatva egyes cikkek tartalmára. A párbeszéd innentől igencsak egyoldalú lesz: az anyuka hőzöng és panaszkodik, Ilona pedig illedelmesen bólogat és hallgatja. Ilona jó hangulata megpecsételődött a nap hátralevő részére.

A munkaidő lejártával a család összeszedi a gyerekeket az iskolából és elindul haza. A hazaúton a hátsó ülésen nem sok hang szűrődik előre, hiszen mind a két gyermek tekintete egy adott elektronikus kütyüre mered, annyi eltéréssel, hogy a kisebbik puffogó hangokat is hallat ki magából játék közben. Mikor hazaérnek, a nagyobbik gyermek a kocsiból kiszállva útnak indul az ajtó felé, de út közben egy fa állja az útját, amit nem vett észre, hiszen épp a sajtószabadság egyik megtestesítő formáját pörgette, ahol mindenki szabadon elmondja a véleményét az általa választott közösségi csatornán, és nem is kényszeríthetik arra, hogy olyat közöljön, amit nem akar.
Este vacsora közben egészen sokszínű beszélgetések alakultak ki, sokféle hangulatot megtestesítve. Mikor lenyugodtak a kedélyek és a hasak is megteltek, a kis család lekuporodott a kanapéra és a meghitt hangulatot megtörte az esti hírek…

Készítette: Andavölgyi Bianka, Gecsényi Viktória, Jónás Anna
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 06:27:54

A média alapértékei

Mindhárman egyetértettünk abban, hogy a 21. században a média hatalmas szerepet játszik mindennapi életünkben, véleményünk formálásában. Alapvető elvárás számunkra, hogy a média a közjót képviselje, valamint, hogy független, valós, sokszínű, jó minőségű információt kapjunk, ami a szolidaritást képviseli. Ezek az elvárások azonban nem mindig teljesülnek feltétel nélkül véleményünk szerint.
A média szabadsága alapvetően kizárná a cenzúrát és a kormányzati beleszólást az emberek véleményének kinyilvánításában. Ez azonban szerintünk csak részben valósul meg a mai világban. Sok olyan korlátozás van ma érvényben, ami bár a szabadságot korlátozza, ezzel párhuzamosan viszont a közjót szolgálja. Erre jó példa az alkoholos italok, dohánytermékek reklámjának korlátozása, ami bár csökkenti az adott iparágban tevékenykedő vállalatok szólásszabadságát, védi viszont az embereket, főként 18 év alatti fiatalokat.
A média szabadságának kérdésénél szeretnénk megemlíteni, hogy manapság egyre többet lehet hallani, hogy akár a magyar, akár a külföldi politikai média cenzúrázza, befolyásolja a megjelenő tartalmat. Ez a kérdés sok esetben felmerült a kialakult migrációs események során is, amelybe azonban nem szeretnénk részletesebben menni. A megjelenő tartalmat lehet szűrni, befolyásolni, azonban, ahogy a migrációs kérdés során is kiderült a közösségi oldalak egyre növekvő szerepével a valóságot eltitkolni, az emberek véleményét befolyásolni sokkal nehezebb, mint korábban. A közösségi oldalak felületein a szabadság jelentősége különös hangsúlyt kap szerintünk.
A 21. században az online média előretörésével az egyenlőség sokkal megvalósíthatóbbá vált, mint korábban bármikor. Az internet segítségével mindenkinek lehetősége lesz megkapni ugyanazokat az információkat, a fontos hírek mindenkihez eljuthatnak. Magyarországon szerintünk az online hírszerzés mellett az emberek elsősorban a televízióból, valamint újságokból, magazinokból, napilapokból tájékozódnak. Elvileg országunkban mindenkinek megvan a lehetősége, hogy azonos információkhoz jusson, a gyakorlatban ez azonban szerintünk még nem valósult meg. Az infrastruktúra javulásával, az internet egyre szélesebb körű elérhetőségével az információszerzés egyenlőségének kialakítása reális cél az elkövetkező években.
A szabadság, egyenlőség, sokszínűség, szolidaritás kérdéskörében szerintünk a United Colors of Benetton az a márka, amely a legtöbb kérdést felveti, legprovokatívabb, valamint felhívja a figyelmet a tabu témákra is. Kérdéses lehet, hogy a médiában megjelenő provokatív hirdetései a márkának, mennyire érik el céljukat, az emberek számára visszataszító vagy inkább problémamegoldásra ösztönző lehet egy adott kampány. Számunkra mindkét eset megjelent a márka kampányai között, egyrészt például azt már túlzónak találtuk, amikor a plakátokon két ismert politikus csókot vált egymással, másrészt viszont nagyon tetszett nekünk, hogy felhívja a figyelmet a szolidaritásra, egyenjogúságra, például a feketék és fehérek vagy különböző vallások között.
Legfontosabbnak a tulajdonságok közül mi a minőséget emelnénk ki. Szerintünk elengedhetetlen, hogy a médiában releváns, igaz információt kapjunk, amely csökkenti az információkeresés költségeit. Mi leginkább online hírportálokról szerzünk információkat. Ezeken a felületeken elvárhatónak tartjuk, hogy gyorsan és egyszerűen találjuk meg az általunk keresett hírt, ezenkívül információt kapjunk az aktuális, minket is érinthető eseményekről, történésekről. Fontos nekünk, hogy a hírek aktuálisak és pontosak legyenek, politikailag függetlenek, hogy adott kérdésre pontos rálátásunk legyen és a megfelelő döntést tudjuk hozni.
Összességében kijelenthető, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy a média az említett alapértékek alapján épüljön fel, hiszen, így kaphatjuk meg a számunkra hasznos és értékes információkat. Fontos továbbá, hogy ezek az információk mindenki számára elérhetőek legyenek. Sajnos tapasztalataink alapján ez nem mindig valósul meg.

Kovács Dóra
Rigó Petra
Wippelhauser Anna
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 09:31:20

Média. A kommunikáció után egy újabb olyan fogalom, ami azt gondolhatjuk, nem rejteget eddig még ismeretlen információkat számunkra, mivel a Z generáció tagjaiként kis túlzással állíthatjuk, hogy szüleink mellett a média is részt vett a neveltetésünkben. És ha már ilyen kijelentéssel élünk, pláne nem mehetünk el amellett a tény mellett, melyet az eheti blogbejegyzés boncolgat, miszerint a médiának szem előtt kell tartania a közérdeket és a közjó megvalósulását.
Ezek tükrében olvashattunk a McQuail következtetéseiként ismertetett alapértékekről, melyek: a szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság, információminőség, illetve a társadalmi rend és szolidaritás. A szabadság, mint legfőbb alappillér talán a legismertebb számunkra is. Ha belegondolunk ma már tényleg érvényesül is, hiszen szinte nincs már ember, aki nem kapna teret és szót, ha valamiféle releváns véleményt óhajt közölni. Teljesen megszokott, hogy bekerülnek a hírekbe obszcén kifejezésekkel tarkított (ezek persze kisípolással cenzúrázottan) iskolázatlan személyek nyilatkozatai is.
Ez fakadhat persze más okokból is, de tekinthető az egyenlőség megvalósulásának is. Bár utóbbi inkább kisebbségek műsorokban való szerepeltetésében nyilvánul meg véleményünk szerint. Itt említenénk azt az észrevételt is, hogy manapság szinte már elképzelhetetlen egy sorozat anélkül, hogy ne szerepelnének benne különböző bőrszínű, nemzetiségű vagy épp szexuális beállítottságú szereplők. Olyan, mintha a sorozat készítői e nélkül már nem is merik piacra dobni műveiket, mert félnek attól, hogy így kevésbé fogadják el őket.
Itt pedig asszociálhatunk a szó szoros értelmében a sokszínűség fogalmára is. Ezen érték fogalmi relevanciáját tekintve azonban inkább érdemes abba belegondolni, hogy a rendelkezésünkre álló hírforrások és információk tárháza gyakorlatilag végeláthatatlan. Tematikus csatornák garantálják, hogy biztosan tájékozottak maradjunk, akár földrajzi vonatkozásban, akár valamilyen számunkra kedvelt témakörben.
Ezután fontos megemlíteni az igazság fogalmát is, ami mára már sokszor eltorzított, vagy éppen hiányosan van közölve. Ez függ attól is, hogy a csatorna, amelyen keresztül informálódunk, melyik politikai pártot támogatja, hiszen nyilvánvalóan az ő érdekeit szolgáló tényeket, és híreket fogja hangsúlyozni. Ebből fakadóan találkozhatunk olyan hírekkel, amelyek az egyik csatornán keresztül pozitív, a másikon pedig negatív újdonságként szerepelnek. Tehát a média nem mindig a teljes igazságot fogja velünk közölni, mindig valamilyen szempontból mutatja be a valóságot, amellyel befolyásolni tudják az emberek véleményét, valamint gondolkodásmódját.
Ebből kifolyólag az információminőség sem mindig ugyanolyan minden média csatornán. Sokszor téves információkat, közölnek az emberekkel. Ilyen volt például a tavalyi nyáron a média által hirtelen felkapott migránsőrület is. Teljesen más volt az európai emberek szemszögéből ez a jelenség, mint például az amerikaiakéból. Én ezen a nyáron éppen kinn voltam Amerikában és ott az információknak csak egy töredéke jutott el a kinti lakossághoz. Az emberek nagy része úgy élte meg, mint valami borzasztó veszélyes és tragikus (ami részben igaz is) eseményt, tehát nagyban el volt túlozva. Egy barátnőm rokonai akartak látogatóba jönni Magyarországra a nyáron, de annyira féltek attól, hogy nem fognak tudni zökkenőmentesen hazarepülni, így inkább elhalasztották utazásukat. Pedig a migránsoknak semmi köze nem volt a légi közlekedéshez, és főként nem az Amerikába tartó repülőkhöz.
A társadalmi rend és a szolidaritás tényezőire vonatkozva a médiának a feladata a közrend fenntartása, az elfogadott normákhoz való igazodás, a hátrányos helyzetűekre való fokozott figyelem, valamint az egymás közötti kommunikációs csatornák biztosítása. A társadalmi rend fenntartására nagyon jó példa az amerikai katasztrófafilmekben, amikor az Egyesült Államok elnöke közvetlenül a katasztrófa után tesz egy bejelentést ország világ előtt, és próbálja megnyugtatni az embereket, és fenntartani a nyugalmat.
Írta: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla
Válasz erre 

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 11:03:33

Az alapelveket olvasva az jutott eszünkbe, hogy manapság a világ egyes részein a médián belül jelentősen korlátozzák ezeket az elveket. A modern autokratikus rendszerek pont erre építenek. Számukra az a fontos, hogy olyan információ kerüljön az állampolgárok elé, amely előnyös a kormányzat szempontjából, így a következő választásokon nagyobb eséllyel szavaznak a jelenleg hatalmon levő pártra.
A XXI. század vívmányai megnehezítették diktatúrák dolgát, és változásra kényszerítették őket. Már sokkal jobban figyelniük kell arra, hogy ne tegyenek nagyon látványos lépéseket. 2011 tavaszán láthattuk, hogy az arab világ korlátozta a közösségi médiát, hogy ott lehetőleg minél kevésbé terjedjenek a forradalomban elkövetett kegyetlenségekről készült felvételek.
Kína elővigyázatosságból már be sem engedte a nyugati közösségi médiát, hanem saját honlapokat hoztak létre, amelyeket állandóan cenzorok figyelnek, és rövid időn belül letörlik a Kínai Népköztársaságot kritizáló kommenteket. Nem csak a Facebookot, YouTubeot és a Twittert nem engedik megnyitni, hanem több hírportált is korlátoznak, mint például a BBC-t, nehogy társadalmi feszültséget okozzon a szabad információ áramlás. Ezzel viszont nem csak a szabadságot, hanem a sokszínűséget is korlátozzák, ugyanakkor a társadalmi rendet (természetesen saját elképzeléseik szerint) és vezető szerepüket mindenképpen meg akarják tartani, ezért is van szükség nagy összegekre, hogy fenntartsák a nagy kínai tűzfalat a rengeteg alkalmazottal együtt.
Talán azt mondhatjuk, hogy Putyin hajtotta végre a legsikeresebben a média „megszerzését”. Hatalomra jutásakor mindössze egy tévécsatorna volt állami tulajdonban, mostanra viszont a média 93%-át az ellenőrzése alá vonta, és mindezt nem túlzottan demokratikus módon tette. A Kreml feladata volt, hogy bármi áron, de megszerezze a nagyobb olvasószámmal rendelkező újságok tulajdonjogát. Mára mindössze egyetlen viszonylag független rádióállomás, az Echo Moszkvi létezik.
Oroszországban a lakosok hozzáférhetnek a szabad internethez, és itt a visszaélések egy része le is lepleződik, viszont a lakosság 80%-a továbbra is a televízióból informálódik, ezért a média szabadságot és a demokráciát csak a tévécsatornák függetlensége hozná meg. Az újságírók élete sincs biztonságban az autokratikus államokban. például 2009-ben Oroszország volt a harmadik legveszélyesebb ország az újságírók számára.
Itt felmerül a cikkben is feltett kérdés, miszerint milyen mértékig korlátozhatja az állam a média szabadságát? Meddig mehet el az államirányítás a média korlátozásában? Ahogy az előbbi példák is mutatták a diktatúrák esetében gyakorlatilag bármeddig elmehetnek, határ a csillagos ég. Ugyanakkor mi a helyzet a modern demokratikus államokkal és köztársaságokkal?
Mivel a demokrácia jelentése népuralom, ezért adja magát, hogy az embereknek nagyobb befolyása van mind az államra és működésére, mind a médiára egyaránt. Ez a befolyás az ellenőrző szerepben és az információk közötti választáson, érdeklődésen alapul. Ez alatt azt értjük, hogy mivel a média a hirdetőkből él, a hirdetők pedig a nézettség / olvasottság alapján választanak médiumot maguknak, így a különböző médiumok számára elengedhetetlen, hogy a kereslethez, érdeklődéshez igazítsák a tartalmukat.
Ugyanakkor Magyarországon elterjedt jelenség a hírközlés terén, hogy mivel a fogyasztók, a társadalom nagy része alacsony elvárásokkal rendelkezik a minőségi híreket illetően, ezért gyakorlatilag a kereskedelmi csatornákon futó híradó is megkérdőjelezhető relevanciájú híreket közöl. Ugyanez igaz az online hírportálokra és a nyomtatot sajtóra is. Így lényegében a különböző médiumok nehéz helyzetben vannak, hiszen egyrészt a közönség/olvasótábor elvárásait, igényeit is teljesíteniük kell, másrészt bár szinte láthatatlan kézként, de jelen van az állami befolyás és korlátozás is.
Bár a diktatúrákkal ellentétben a demokratikus államokban kevésbé jelentős mértékű az állami befolyás, kisebb a média szabadságának korlátozása, mégis ugyanúgy jelen van, mindössze kevésbé észrevehető ez a jelenlét.

Készítette: Hajzer György, Molnár Zsófia, Rosta Szófia
Válasz erre 
süti beállítások módosítása